Azt nem mondom, hogy régen jelentkeztem, mert nem. Csak szófosásom van és le kell vezetnem valahol xD Szóval olvassatoook~ Ha akartok, ha nem. ... Na jó, ha nem akartok, akkor nem kell. De akkor el sem kezdtétek volna olvasni ezt a bekezdést.

 

Először is, felmerült a minden évben ilyenkor felmerülő probléma, mégpedig az év végi szabadságok kivétele. Az alap, hogy az ünnepek között itthon maradok, de ezen kívül is van még pár napom. Igazából elgondolkodtam, nagyon sok érteme nem lenne annak, hogy itthon maradjak, de főnökasszonyom úgyis haza hazavar, szóval kénytelen vagyok kivenni őket vagy ünnepek előtt vagy után. Még megálmodom. Ahm, ez a karácsony, ezzel csak a baj van. Készülődés, ajándékok, meg minden hülyeség. Persze, szép meg jó a karácsony, de... sok helyen azt látom, hogy elvesztette már a lényegét és a családdal szemben inkább az került előtérbe, hogy ki hogyan kapja meg a legújabb, legdrágább valamit. Kissé elveszi ez az ember kedvét. Bár egyik kollégám meg éppen másképpen gondolkodik. Ő azt mondta, hogy ha neki kell valami, akkor megveszi. Nem kell ahhoz karácsonynak lenni, nem kell ahhoz megvárnia, szóval neki a karácsony csak egy ugyan olyan nap, mint a többi. Neki ne adjon senki semmit ilyenkor, mert ami neki kell, azt elintézi magának. Ez is egyfajta felfogás. Jó, valamilyen szinten én is így gondolkodok sok esetben... Hm. És akkor ebből szokott jönni, hogy mikor megkérdezik mit kérek, én csak annyit felelek, hogy... semmit. Születésnapkor is ez van. Soha nem kérek semmit. Sőt, emlékszem, egy időben meghagytam a barátaimnak is, hogy hiába van születésnap, karácsony, bármi, nekem ha valaki hoz ajándékot, akkor kivágom vele együtt. xD És azt kell mondjam egyesek betartották és... igazából örültem neki, hogy tiszteletben lett tartva a kérésem. Akármilyen hülyén is hangzik.

 

Sőt, ami azt illeti, én alig költök magamra. Már attól rosszul tudok lenni, hogy ha valaki azt emlegeti, hogy boltba kell menni és venni egy-két ruhát vagy cipőt. Nem. Neeem. Nem megyek sehová, nem veszek semmit, nem kell, jó még ami van, hagyjon mindenki békén ilyenekkel. Más meg nem azt se tudja melyik boltba menjen mikor valami kis pénzhez jut. Na, ezt felejtsétek el nálam. Sminkelni sem szoktam magam, arra sem költök, fodrászhoz is csak akkor megyek mikor hajat kell festeni, de azt se sűrűn teszem. Amit viszont nem tudok megállni az a papírbolt (igen xD) és a gépem. Ez a kettő amire gondolkodás nélkül tudok költeni. Aki kocka, az kocka.

 

Éppen ezért embereltem meg magam és végre valahára eldöntöttem, hogy megveszem! Az [SNES Minit]. *o* 21 játékkal adták, nagy bánatomra nem tudok többet hozzá venni, mert a felső felütős rész csak mutiba van. Emellett viszont elvileg létezik mód arra, hogy lehessen rá rakni több játékot is. Szóval.. lehet kockáztatok és kipróbálom. Nagyon jó játékokkal jött ki, azt meg kell hagyni, ilyenek, mint a Super Castlevania IV, Final Fantasy VI, Super Mario World, Super Metroid vagy a The Legend of Zelda - A Link to the Past... vagy az EarthBound! Már az egész megérte volna csak az EarthBound miatt. Viszont ettől függetlenül kész lennék teljesen és odaáig lennék meg vissza ha pluszban még fent lenne rajta pár cím amit nagyon szeretek. Például a Tales of Phantasia vagy a Final Fantasy IV. Oh shit, lefordulnék a székről a gyönyörtől.

 

Ha pedig már játékos vizekre eveztünk, akkor folytatom a vonalat. Ugyanis nemrégiben kedvet kaptam, hogy előszedjem a Silent Hill Shattered Memoriest (PSP). Tudni illik nagy SH fan vagyok. :3 Régebben elkezdem már, de beadta a rendszer a kulcsot és lefagyott a játék vége felé. El nem tudom mondani milyen mérges voltam. Gondoltam valami nem okés magával a játékkal ami megvan vagy ilyesmi... Szóval így x idő után nekiálltam megint, kicsit megbütyköltem a rendszert meg a mentéseket aztán da-bumm, nem zökkentőmentesen, de legalább ki tudtam játszani, méghozzá jó véggel! Az, hogy én jó véget tudok elsőre kihozni, az ritka igazából, szóval teljesen büszke vagyok magamra.

Régen is megfogott, de így, hogy megtudtam mi a játék vége... Felért egy pofonnal. Csak ültem ott és, ez nem lehet, rohadt élet... Nagyon tetszett, aki teheti és szereti a túlélő horrort pszichológiai elemekkel, az mindenképpen próbálja ki. Tetszett a dolgok mögötti jelentés. Miért éppen jegessé válik a világ, miért csak üldözik a szörnyek Harryt ahelyett, hogy megölnék, miért akarják megállítani az útja alatt.

Ez a rész a legelső Silent Hill (PS) egyfajta újragondolása. Először érdekesen álltam hozzá, mert nekem az első SH játék az igazi, az eredeti, ami mindenek felett áll ebben a sorozatban. Harry pedig számomra a legkedveltebb főszereplő a sorozatból. Imádtam. Kíváncsi voltam, hogy ebben a játékban felül tudják-e múlni az eredetit, amit megszerettem. Aztán persze rájöttem, hogy más szemmel kell néznem ezt a részt és teljesen el kell vonatkoztatnom az eredetiről. Azt kell mondjam, hogy nagyon jól sikerült megalkotniuk ezt a játékot az eredeti alapjaival. Maga a játékmenet is egy újfajta dolog, tekintve, hogy az előző SH játékokhoz képest, itt nem lehet harcolni, csak menekülni az ellenségek elől. De ezzel is csak azt bizonyította be a játék és a készítők, hogy harc nélkül is lehet jó SH játékot csinálni.

Ahogy pedig a játék eleji "figyelmeztetésből" kiderül, a játék úgy változik, ahogyan az ember játszik vele. Először érdekesen néztem rá, hogy mi akar ez lenni, de aztán rájöttem... Minden cselekedeted, választásod befolyásolja, hogy hogyan halad tovább a játék, még azt is figyelmbe veszi, hogy bámészkodás közben milyen tárgyakat, posztereket vizsgálsz meg. Ez mind-mind számít, ezek alapján változik a környezet is, a karakterek megjelenése és az, hogy melyik véget kapod meg. Fene gondolta volna, hogy mennyit számít az, hogy megállok és megnézek a kirakatot.

Összességében... érdemes volt nekilátnom és... az UFO ending megint valami őrültre sikeredett, best. [UFO1] [UFO2]

 

      

 

Egy fiatal lány... A szülei nem jöttek ki jól. Magát hibáztatta, ahogyan minden gyerek teszi. Aztán apu meghal. Mit tesz a lány? Tagadja, hogy apu meghalt. Tagadja, hogy ki is volt apu. Melyik hét éves tudja, hogy kicsodák is valójában a szülei? Így aztán megszállottan, rögeszmésen hinni kezd az elképzelt apában aki alátámasztja az elképzeléseit apró darabokkal... Egy boldog élet darabjaival ami sosem létezett. Egy apa emlékeinek a darabjai aki sosem létezett...

 

Aztán, mert... még nem fejeztem be. Mondtam, hogy rámjött a hullám. Szóval olvasom ezt a könyvet, Never Look Away (Linwood Barclay). Így, hogy már nagyjából a felén túl vagyok... azt kell mondanom, hogy Linwood Barclay valami fantasztikusan összerakta a történetet. Tényleg minden apró darabnak lassan meglesz a jelentése, lassan megértjük, hogy előzőleg miért volt érdemes azt megemlíteni. Tetszik, hogy mikor Davidet követjük nyomon, mint főszereplőt, akkor E/1ben ír, viszont mikor a nyomozót vagy a "rosszfiúkat" akkor átvált E/3ra. Viszont... amiért olyan lassan haladok vele mégis... nem tudom, de van valami az írási módjában amivel nem tudtam megbékélni és annyira nem jön be, vagy hogyan fogalmazzak. Ha film lenne belőle, akkor gondolkodás nélkül megnézném, de ebben a stílusban írva néha kicsit untat. Habár ennek ellenére maga a történet és annak a felépítése zseniális.