Régen nem jártam erre érdemleges bejegyzéssel. Hmhm, igen a díjjal elcsaltam egy bejegyzést, hihi. Na jó.

 

Megint nem a megszokott helyemen vagyok, egy-két napra elkértek a másik épületből. Nem mondom, hogy ugrálok örömömben, de... ez is a munkámmal jár, hát most mit csináljak. A kollégákkal nincs bajom, csak azzal, hogy tovább bent kell lennem és meh. Hozzászoktam ahhoz, hogy korábban megyek haza xD De túlélem, eddig is mindent túléltem. Amúgy is főnökasszonyom úgy volt vele, hogy menjek csak nyugodtan, pont jókor jött ez, mert nincs kész a fűtés az irodában és addig legalább én a másik helyen melegen leszek. Annyira, hogy rendes melegem van vékony felsőben. Azért ez kicsit túlzás, nem alaszkai hideg van odakint, vagy valami... Bár én beszélek, eddig a fűtés nélküli, hideg irodában ültem, én már hozzászoktam a körülményekhez. :'D

 

Pár hete valamiért csak úgy pörögtek a gondolatok meg az ötletek a fejemben. Emelgettem, hogy a játékom grafikáján változtattam, hát most nagyjából kezd már kirajzolódni a történet, kezdenek összeállni a kirakós darabjai. Megállíthatatlan vagyok! Érzem az erőt. Meg úgy... mindenhez kedvem van nagy hirtelen valamiért. Játék, szerkesztés, dizi csinálás. Csak úgy pörgök. Bár tudnám mi okozza, örülnék ha így maradna a dolog.

Ennek örömére pedig lett új dizi, yay! Az előzőt imádtam színekkel, képekkel együtt, ezért nehezen tudtam rávenni magam, hogy csináljak valami újat. Próbálkoztam, szórakoztam, de végül is ennél állapodtam meg, habár volt egy kék elődje. Csak az valahogy... valahogy nem volt az igazi. Kiszélesítettem mindent, mert az előző dizinél eléggé keskeny volt ez a középső rész is, mondhati meglepően keskeny. Így kényelmesebb számomra. Fejléc most nincs, csak egy szöveg, de szeretem az egyszerűségét a dolognak. Majd meglátjuk ez meddig bírja.

 

Egy ideje úgy érzem új hajnal virradt szerény házam táján. Itt az ideje új kezdeteknek, hátrahagyni olyan dolgokat amiken ha megszakadsz se tudsz változtatni. Nem éri meg cipelni őket, nem igaz? Igazából... valahol szomorú ez, valahol pedig kicsit felszabadít. De csak azért tűnik szomorúnak, mert örülne az ember ha továbbra is az élete része lenne. De ha nincs lehetőség, akkor pedig jobb ha minél előbb kizárja a gondolataiból ha azt akarja, hogy nyugodtan haladjanak tovább a dolgai. Szóval itt az új hajnal kezdete, remélem Lady Fortuna azért elpislog felém párszor az út alatt.

 

Ha pedig már új hajnalról beszélünk... hamarosan itt az új év is. Bírom, hogy mindenki várakozik és reménykedik, hogy majd a következő év, majd a következő év más lesz, aztán... igazából az emberek nagyrészének ugyan olyan a következő év is, mint az eddigiek. Pont múltkor beszéltem erről kolléganőmmel. Persze, az új év nagyon jó alkalom, hogy ígéreteket tegyünk és elkezdjünk valami újat, de... ezt igazából az év bármely részén meg tudjuk tenni. Csak szilveszterkor ünnepélyesebb a dolog, vagy mi. De addig még túl kell élni a karácsonyt is. Omg, az még szép menet lesz. Anyu már most süti a mézeskalácsot. Én azon gondolkodtam, hogy majd mindenféle forrócsoki recepttel próbálkozok mert... izgatja a fantáziám. A csoki finom, a csoki jó, a csoki megért... a csokit megiszom. :3

 

Legyőztem az egyik legnagyobb félelmem végre, és elmentem a fogorvoshoz. Aztán megint csak legyőztem a félelmem mikor megkérdezte, hogy "Gyökérkezelés vagy húzás?" Inkább szedd ki. Szedd ki valahogy. Igazából... amennyire tartottam ettől az egésztől, végül olyan jól sült el a dolog. Jó, persze nem jó ha kihúzzák az ember fogát, de... Úgy értem maga a környezet is barátságos volt, a többi beteg is barátságos volt, az orvos is értett ahhoz amit csinál és nagyon rendes volt, szóval... egy szavam se lehet. Nincs is. Igazából csak a saját fogaimmal van bajom. Genetika, szokták mondani. Én az évek alatt becsületesen, rendszeresen mostam mindig a fogaim, eljártam a kezelésekre mikor visszahívtak, fogselymet használok, szájvizet is használtam, elektromos fogkefét is használtam mert ez milyen jó... Bár letettem mert nekem nem volt se kényelmes se praktikus. Lényegtelen. Megtettem mindig mindent amit meg lehetett tenni a fogápolás terén és... ettől függetlenül letöredezik az összes. És... WTF. Betömik a fogam, a tömés bent marad a fog letörik. Baromi bosszantó tud lenni, ezért szenvedek ezzel az egész hülyeséggel. De nem csak én vagyok így ezzel, kb mindenki akit abban a rendelőben megismertem. Szomorú dolog, de legalább érzem, hogy nem vagyok egyedül. Anyu azt mondta, ez az én örökségem. Meg az erek a lábamon. Hát szépen szétosztották ezt az örökséget köztem meg a két nővérem között.

 

Jó régen nem volt rajzos bejegyzés... és még milyen soká lesz. Khm. De azért itt hagyok egy rajzot. Csak azért, mert... igazából hosszú idő elteltével ez az első rajz aminek úgy komolyan nekiálltam (még ha nem is lett valami nagy szám). Vázlat, kidolgozás, kihúzás. Az egy másik történet, hogy a legvégét nem akarom megmutatni, mert úgy már nem nagyon tetszik, de... legalább eljutottam odáig, hogy leültem és nekiálltam valamit kidolgozni, még ha nem is mesterien meg nem is annyira ultra pontosan és szépen. Nekem, aki általában csak vázlatolgat, ez már egy nagy dolog. Néha, persze elszórakozok egy-két rajzzal, kiszínezgetem, de úgy konkrétan nem állok neki, hogy akkor most ezt szépen megcsinálom, kihúzom, stb. És ebből kellene több és ezzel kellene még jobban foglalkoznom, tudom jól.

(Egyébként lehet, hogy most is keleties a rajz témája, de általában nem ez a fő stílus amit képviselek vagy amit akarok képviselni. .-. Sőt, pont én vagyok az a figura aki lelőné az összes japán vérfant akiknek csak az az ország létezik és meghalnak ha már valaki megemlíti. Hozzám a fantasy-középkori dolgok állnak közel, leginkább európa T^T Persze szeretem a keleti témákat is, de nem ez a fő vonalam. Csak így... a tisztázás végett.)

 

 

Ehm, kb ennyi minden történt mostanában. Új erőre kaptam, haladunk az ünnepek felé, nekem meg megint elment még egy szabadságom. Senki nem fog dolgozni, mert mindenkinek annyi van, csak nekem nincs sok T^T

 

 

- Yui

1

1