Néha rámjön egy érzés amit nem tudok leküzdeni, de mégis meg kell tennem, mert úgysem teljesül. Nem kell semmi világmegváltóra gondolni, egyszerűen csak arról van szó, hogy... néha úgy leülnék és nekiállnék társasjátékozni. Ne kérdezzétek, ez csak úgy magától szokott jönni.

 

Rééégen, emlékszem rá, volt egy-két játék itthon. Az is rémlik, hogy ismerősökkel, családtagokkkal játszottam és szerettem. Ez szokott néha kicsit hiányozni. Most maxmimum magamban tudnék játszani, de... ezek TÁRSASjátékok. Persze, egyedül is leülhetek, de ekkor elveszti az értelmét a dolog. Aztán ott van az internet, vannak nem csak konzolra társasjáték adaptációk, de online is. Legalábbis gondolom, nem nagyon néztem utána, de... miért ne lenne? Ha konzolra megcsinálták... Lényegtelen igazából az elektronikus változatnak nincs meg az a nosztalgikus hatása amit jelenleg én keresek.

 

Igazából én vevő vagyok minden ilyesmire. Szerepjátékok, videójátékok, társasjátékok, még a szóbeli szerepet is kipróbálnám egyszer, mert érdekesnek tűnik. Vagy hogyan fogalmazzak. Mikor szóban folyik a játék és kockát dobáltok. Tudatlan vagyok ilyen téren, lényegtelen, le lehet venni a szavaimból szerintem, hogy mit akarok mondani. Aztán ott vannak még a kalandkönyvek is. Azok is érdekesnek tűnnek. Persze mindenből inkább a retro cuccok jönnek be jobban, én már csak ilyen vagyok.

 

Aztán hallottam olyat, hogy egyesek gyerekként saját társasjátékot rajzoltak, vagy saját kalandkönyvet "írtak." Ez is érdekesnek tűnik, biztosan jó szórakozás volt gyerekként ilyenekkel foglalkozni. Nem tudom mondjuk, nekem valahogy sosem jutott eszembe... Hmhm. Biztosan mással voltam elfoglalva. Éppen ment a Power Rangers vagy valami...

 

Úgy érzem fel kell mennem a padlás rejtett zugaiba és előkutatni ezeket a játékokat amik elvesztek az időben. Az egyikről tudok, hogy megtaláltuk régebben és fel is lett újítva kicsit, hiszen az idő már megviselte. Nagyon szeretem azt a játékot a mai napig. Igazából elő is szoktuk szedni, de csak egyszer egy évben. Nálunk ez már valami családi hagyomány, hogy szilveszterkor ha összeül a család, akkor hozzuk a társasjátékot és leülünk együtt játszani. De ez csak akkor van meg, máskor nem szokott ilyen lenni. De ettől függetlenül még szeretném lehozni a többit is, és ha lehet akkor kicsit rendbeszedni őket, szépen elrakni, hogy ne menjenek tönkre. Bár magában az is egy nagy kaland lesz, hogy felmenjek a padlásra és megtaláljam őket. Mintha kincskeresésre indulnék valami régi, letűnt helyre ami tele van pókhálóval és minden lépésed halálos lehet, mert elesel a kacatokban és ott ér a halál.

 

A felújított játék amit emlegettem, az Az Ezüst-tó kincse, Karl May azonos című regénye alapján. Sosem voltam oda a vadnyugati történetekért, de... ez valahogy más. (A könyvet mellesleg soha nem olvastam.) Van a játékban izgalom, érdekes és a tábla valami elképesztően szépen és részletesen van kidolgozva. Magában a tábla egy alkotás, de hogy ennek tetejében még játszani is lehet rajta... Nagyon jó. Lehetett területeket venni, amibe ha belelépett egy másik játékos, akkor fizetnie kellett neked, akkor megszerezhettél aranyrögöket, ha nem volt szerencséd, akkor pedig vagy lecsuktak, vagy az indiánok fogtak el, kiraboltak vagy tartozásokat fizettél égre-földre, esetleg váratlan kiadásaid lettek vagy eltévedtél. Itt megtörténhetett minden, ezért volt olyan izgalmas. Utána néztem, manapság olyan 10 ezer forint körüli (vagy jóval drágább) árakon árulják, wow ._. De igazából tényleg egy nagyon jó játékról beszélünk, szóval csak ajánlani tudom mindenkinek.

Itt hagyok még egy [Index cikket], nemrég találtam ezt is róla.

 

A másik játék ami még valahol fent van, az a... igazából nem is emlékszek mi volt az eredeti címe. Főzőcske néven emlegettük, de... hogy tényleg ez volt-e a címe, azt nem tudom. A lényege az egésznek az volt, hogy a játék elején kaptál egy kártyát amin egy étel recept volt. A feladat pedig az volt, hogy a táblán lévő boltok végigmenj és összeszedd a hozzávalókat az ételekhez. Ha minden hozzávalód megvolt akkor meg... azt hiszem akkor mehettél a célba. De mindenféle akadály a játékosok útjába állt, például egy kutya aki elveszi a bevásárolt cuccokat, ilyesi. Annyira nem emlékszem már, de az megragadt, hogy szerettem vele játszani.

 

Aztán ki tudja mi van még a padláson. ._. Egy jóideje már szeretnék felmenni és kicsit rendet rakni, de ez akkor is nagy munka lenne ha többen csinálnánk, erre folyton megkapom, hogy bocs, nem megy fel veled senki, csináld egyedül. Ühm, oké. Ezek után kénytelen leszek. Bár ez elveszi valamennyire a kedvem. Mindent egyedül kell csinálnom, mert soha senkit nem érdekel, hogy mit csinálok.

 

 

- Yui