{ #4 }
Nyugodj meg! Knyrgk, hallgass vgig, mieltt gylleted hsges fejemre zdtod. Ht nem szenvedtem eleget, hogy mg te is megksrled slyosbtani nyomorsgomat? Az let, br lehet, nem ms, mint knok halmaza, kedves nekem, s meg is fogom vdeni. Ne feledd, te alkottl ersebbre, mint tenmagad vagy. Magasabb vagyok, mint te, s tagjaim hajlkonyabbak. De semmi kedvem szembeszllni veled. A te teremtmnyed vagyok, s ha te is eljtszod a szerepedet, n is, amit te osztottl ki rm, st szeld leszek, s szt fogadok termszetes uramnak s kirlyomnak. , Frankenstein, ne lgy prtatlan mshoz, s ne taposs egyedl rm, akinek leginkbb tartozol igazsggal, st elnzssel s szeretettel is. Emlkezz r, n a teremtmnyed vagyok. dmodnak kne lennem, de olyan vagyok, mint a bukott angyal, akit megfosztasz minden rmtl, pedig nem is tett semmi rosszat. Mindentt boldogsgot ltok, s ebbl csak n vagyok visszavonhatatlanul kirekesztve. n jt akartam, s j voltam. A nyomorsg faragott bellem dmont. Tgy boldogg, s megint ernyes leszek.
- Frankenstein, avagy a modern Promtheusz (Mary Shelley)
|