Már annyiszor neki akartam állni írni és annyiszor meggondoltam magam ebben az ügyben... Hogy végül nem született semmi. *Mondja ki a nyilánvalót* Nem is tudom miért. Talán mert amúgy is csak egy depresszió áradat lett volna az egész bejegyzés. Nos, lehet, hogy most írok, de nem tudok derítő hírekkel szolgálni, csak annyit mondhatok, hogy ugyan úgy depresszió áradat lesz. A helyzet változatlan, pedig emberek én tényleg próbálkoztam.

 

Eltűntem mostanában, igen. Tudatosan tűntem el, illetve nem direkt, de tudtam magamról, hogy eltűntem, vagyis... Lényegtelen. Ez olyan dolog, mikor az ember kirakja az ajtajára a "rögtön jövök" táblát. Sok dolgom igazából nem volt, sok eredményt sem tudok felmutatni, az eltűnésem alatti időben inkább csak játszottam, meg írtam játékhoz, azaz VDre. Erről.. majd talán később írok, majd... a távoli jövőben... nagyon távoli jövőben. Tekintve, hogy tudom, a... téma csak engem érint. De... írok én a saját szórakoztatásomra... Bah. Kicsit lehúz a téma, hogy nincs egy emberi lény sem a közelemben akivel meg tudnám osztani a gondolataimat abban a témában ami engem érdekel. Hm. Igen, kissé magányosnak érzem magam ilyenkor, sőt... nem is kicsit. Ezért írok ide le minden hülyeséget, még akkor is ha néha senki nem érti a felét sem. Kínomban xD

 

Ekkor jönnek a normális emberek és mondják azt, hogy "menj és ismerkedj, cseszd meg!" Igen ám, tudom én. De ez nálam nem megy olyan egyszerűen. Néha még azokkal is nehezemre esik beszélni akikkel jóban vagyok. Hajlamos vagyok arra, hogy azt higgyem nem számítok semmit senkinek. Énhülyeségem. Szóval az ismerkedés téma nálam... mondhatni egy olyan dolog amire nem mindig vagyok képes. Akármilyen hülyén is hangzik. Persze, lehet mondani a szokásos "nem vagy normális" meg hasonló dolgokat... Mások vagyunk.

 

De erre még jópár rakással rájön a pesszimizmusom is ami mondhatni már az alaptermészetem része. Hiába, egy poker face boszorkány vagyok. Már pár éve. Ekkor szoktak jönni az emberek, hogy "jaj, annyira negatívan látsz mindent" meg, hogy "próblád meg másképp nézni" és a többi. Emberek, én tényleg megpróbáltam, de nem jött össze. Igazából... Ha látják / hallják, hogy pesszimista vagyok, akkor mindenki a már leírt dolgokkal jön, de senki nem kérdezi meg, hogy "miért gondolod így?" Ha tudják, hogy visszahúzódó vagyok, azt mondják hülye vagyok és ha nem változok meg, akkor örök magányban élem le az életem... Szoktam örülni neki, hogy mások milyen okosak és mennyire jól megtudják oldani az emberek problémáját, holott semmit nem látnak magából az emberből. Ha valaki pesszimista, ha valaki visszahúzódó... vagy legyen bármilyen, akkor biztosan volt valami ami miatt az. Nem születik mindenki egy adott természetűre, stílusúra, mindenkivel történik valami ami aztán alakítja. Csak sokszor ezt nem látják mások vagy nem is akarják látni, de bíráskodni meg észt osztani azt nagyon tudnak. Aztán a vége persze mindig az, hogy te vagy a hülye.

 

Geez, nem azért jöttem, hogy erről írjak. Bár... igazából alapból nem is volt témám. Hm. A kitérő után próbálok kicsit visszarázódni. Nem szeretek panaszkodni, de sokszor úgy rámjön... Úgy érzem a panaszkodás rossz dolog és az embereket úgysem érdekli a bajod. Vagy ha érdekli is őket, akkor csak azért hallgatnak meg, mert titkon remélik, hogy szerencsétlenebb vagy mint ők és így majd ők jobban érzik magukat miközben próbálnak "vígasztalni". Nah, megint kijött belőlem a negatív oldal, tessék.

 

Mondtam, én már megmondtam a legelején, hogy depresszió áradat lesz ebből, nem hittétek el és tovább olvastatok... Hát akkor most megkaptátok! .... Na jó... Váltás, tovább. A rajzot úgy tűnik egy ideje elhagytam valahol úton-útfélen. .-. Az elmúlt hetekben alig vettem elő a füzetem és akkor is csak felvállalhatatlan firkák születtek. Úgy tűnik kezd lekopni vagy nincs itt az ideje jelenleg, vagy nem is tudom. Mióta megint felpakoltam a rajzaim nevetségesen apró töredékét ide az oldalra, azóta... nem is frissítettem azt se. Valaki üssön meg. Persze csak képletesen. Vagyis ne, inkább ne.

 

De a random viharokat bírom.

 

 

- Yui