Hol is kezdjem? ... Oh, te jó ég. Ezt sokat mondogattam mialatt játszottam vele, elhihetitek. Meg sokat fogtam a fejem.

 

De kezdjük a legelején. Egyszer régen (nem tudom pontosan már mikor) felraktam ezt a játékot a gépre. Az első fejezet végéig jutottam ahol is annyira felcseszett agyilag, hogy letettem. Nem töröltem, csak letettem. Elég volt belőle.

 

Aztán mostanában úgy gondoltam, hogy adok neki még egy esélyt. Hiszen a második esélyeknek hála, már sok fantasztikus játékot ismertem meg. (Pl. Final Fantasy VI vagy The Legend of Zelda - Ocarina of Time) Szóval nem szabad feladni, hátha valami jó is alakul ebből az egészből... Hát de úgy tűnik, hogy ez nem az a történet, mert a dolgok csak rosszabbak lettek.

 

Ott kezdődik a történet, hogy meg akartam nyitni, de nem is érdekelte, nem is reagált semmit. Jó, mondom régen lehet töröltem csak már nem emlékszem rá aztán ezt bent hagyta az uninstall valahogy... De a telepített programok között meg ott virított, szóval végképp nem tudtam mi a kínja. Hát jó, telepítő megvan, akkor bármi is a baja, most nem érdekel, felrakom megint aztán meglátjuk. Felraktam megint. Működött? Nem. Ugyan az történt. Ideje volt utána járni a dolgoknak. Aztán egy kis keresgélés után megtudtam, hogy telepítenem kell a patcheket és maaajd akkor jó lesz. Hangsúlyozom, ezt az infót is a netről kellett szednem, mert a világos és érthető hibaüzenet már túl mainstream. De megjegyzem, a "Check for updates" opció sem működött, mert halott linket adott. Innentől honnan kellett volna tudnom, hogy mi a baja? Főleg, hogy úgy jelentkezett eleve a hiba, hogy rendszergazdai hozzáférést akar. Bazz, én vagyok a rendszergazdag, engeggyé be. Utálom mikor a programok ezzel dobálóznak. Ki más lenne a rendszergazda?! ... De ez még csak a kezdet volt.

 

Aztán végre elkezdhettem a játékot. Végre. Először is, az elejét áttekertem, mert emlékeztem még nagyjából miről is van szó. Szóval lassan eljutottam oda, ahol régen elakadtam. 100. próbálkozásom után sikerült is teljesítenem a feladatot, vagyis megnyerni egy harcot. Bár itt igazából az a lényeg, hogy mindig ugyan azt csináltam, szóval most a 100. próbálkozásom nem tudom miért volt különb, mint a többi... és akkor miért sikerült most, előtte meg miért nem. Nem szeretem az ilyet. De a lényeg, hogy tovább tudtam menni, örülni kell neki. "Örülni."

 

Na, kezdjük el ezt a shitfestet komolyabban és elmondom mik voltak azok amik kiidegeltek totálisan.

 

[-] Először is, az a nagy helyzet, hogy már az első fejezet alatt ki lehetett ismerni az egész játékot. Mást se csinálsz csak fel-alá járkálsz és más emberek vágyait teljesíted aprópénzért, vagy, hogy haladjon már végre valamit a történet. És nem is valami változatos módon történik az egész, azt meg kell hagyni. Még valamit így hozzátennék a küldetésekhez... Én olyan vagyok, aki szereti először bejárni az egész térképet és csak aztán indul el megnézni, hogy az adott területen mit is lehet kezdeni. A terület felderítése közben meg felszedek mindent ami elérhető, bemegyek mindenhová és megölök mindent ami támad. És eközben elvégzek olyan dolgokat amiket csak a későbbiekben kér majd tőlem a játék. Addig meg csak egy üzenetet kapok, hogy: hé, ezt majd el kell vinni xy-nak, vagy valami hasonló. Aztán nézek, hogy mi van. Nem akarok beleszólni, de én úgy szoktam eseményeket csinálni, hogy először kiadom a feladatot és addig nem is teszem elérhetővé az adott tárgyat amit meg kell szerezni vagy bármit amit meg kell csinálni. Szóval érdekes, de... így is meg lehet csinálni valamit.

A másik a küldetésekkel kapcsolatban. Mikor meg kell csinálnod valamit, meg kell találni, el kell menni, stb. A játék mindent a játékos szájába rág lépésről lépésre, mindent bejelöl neki a térképen, nehogy gondolkodnia meg keresgélnie kelljen szegénynek. Még azt a minimális kihívást is elveszi, hogy magamtól találjak meg valamit. Ami abból a szempontból mondjuk röhejes, hogy Gerald közli: "Meg kell találnom az xy-t" és megnyitod a térképet... Whoa! Valaki már bejelölte hol van! Hát ez meg hogyan lehet?! Magic. ... De biztos az a baj, hogy eddig olyan játékokkal játszottam ahol gondolkodni is kellett legalább egy kicsit.

De az volt a csúcs mikor egy szobán belül kellett rohangálnom és pincért játszani a többieknek. B+, nincs lábad, hogy 2 centit lépj az aszalig? Baromi bosszantó ilyenekre elcseszni az időt.

 

[-] De ha már időpocsékolás. Maga az, hogy eljutsz A pontból B-be, az eltart ezer évig. Mivel Gerald korában még nem találták fel a lovakat, így mindenhová gyalog kell mennie. Vannak alkimisták akik létrehoznak mindenféle lényeket, van varázslat meg vannak szörnyek... De egy rohadt ló már bizonyára túlzás lett volna. Vagy ha nem is ló, jó lett volna nekem más is, csak gyorsabban lehessen haladni. Mondjátok akkor, hogy hát hé, ott vannak a teleport pontok, azok segítenek majd. Nagy... azt. A játék egy szakaszában hasznukat vettem, aztán utána már azok sem segítettek. Teljesen bele lehet unni abba, hogy a térkép egyik feléről rohangálsz a másikba felváltva. Legalábbis én nagyon hamar meguntam. De közben megcsodálhattam pár érdekes jelenséget. A falakba repülő galambok, vagy az egy helyben pörgő békák... Csodálatos.

Ha már idő... meditálással várhatsz estig vagy reggelig, úgy csinálod ahogy neked megfelelő a napszak. Imádtam mikor az egyik küldetést reggel kellett elvégezni, aztán a következőt este, aztán megint reggel és... állapodjatok már meg. Nincs kedvem 10 percenként egy tűzhelyet keresni és szórakozni.

 

[-] Ellenségek és harcok. Egy másik érdekes részlete a játéknak. Az egyik dolog amit utáltam... Mikor beléptél egy új helyre ahol harcolnod kellett, akkor az ellenségek egyből a nyakadba ugrottak. Még egy pillanatot se hagytak neked, hogy egyáltalán felfogd a helyzetet. Jó, persze, hiszen az a dolguk, nem? De. De! Akkor ne úgy legyen már megcsinálva a játék, hogy mikor belépsz valahová, abszolúte semmit nem lehet látni és csak utána tisztul ki lassan a kép. Mert így mi történik? Belépek egy helyre, amíg a kép próbál visszajönni, csak azt hallom, hogy már támadnak is. És mivel az egeret használom támadás közben, így látom kellene hova kellene kattintani, de... nem látom. Köszöntem.

Bár ami engem illet nekem ez az egérrel támadós dolog se jött be. Egyszerűen... nem találtam benne semmi izgalmat. Viszont emellett játszottam már más kattintgatós-támadós játékkal amiben nem zavart.

 

[-] A térkép. Félreértés ne essék, jó dolog, hogy van, mert nélküle eléggé nehézkes lenne a tájékozódás. De ami eléggé zavart az az, hogy nem tudtál te megjelölni pontokat rajta. Csak azokból választhattál amiket a játék felkínált. Többször volt olyan, hogy be akartam jelölni helyeket ahova vissza akartam menni, de nem tudtam, mert nem engedte.

 

[-] Mi a franc van itt ezekkel a nőkkel? Értem én, hogy valószínűleg a férfi játékosoknak akartak kedvezni, de... De nézzük csak meg. Mikor megfektetsz egy csajt, akkor kapsz egy képet róla ahol erotikus(nak talán mondható) pózban van. Bár ami engem illet, nekem aztán olyan mindegy volt. Ami azt illeti, valami actiont is akarna látni az ember, de ez már valahogy nem jött össze. Csak homályosan láthatjuk a háttérben, hogy valami ott mozog, valószínűleg főhősünk meg a legújabb ribanc akit összeszedett. Egyszer láttunk majdnem valami akciót, mikor a hercegnőt vitte ágyba, vagyis a csaj volt már nagyon felpörögve és... OMG, mit tárgyalok ki éppen magammal... Lényegtelen, akkor volt valami, az a jelenet se ért sokat. És ami azt illeti néha eléggé drága, hogy megszerezz egy csajt. Valószínűleg az abszolút semmiért. Mert... nem hiszem, hogy lenne értelme ennek azon kívül, hogy látsz egy képet egy ruha nélküli nőről. De van amikor nem is számít rá a játékos és hopp, ott terem előtted a kép én meg: "Most meg mit csináltam?!" Aztán egy vállvonással megyek tovább. Hát jó, a játék tudja...

 

[-] De ha már a karaktereknél tartunk. Eléggé fapofa mindenki. Még ha valami érzelmet lehetne rajtuk látni. Vagy sokat kérek? Például Rayla halálát (vagy mit) egyenesen röhejessé tette ahogyan poker facel összeesett. 2008-as a játék, emberek. Azt ne mondjátok, hogy akkor még korai lett volna, mert ha 1998-ban az Ocarina of Time-ban (N64) meg tudták oldani, akkor... Gondolom most is menne, még ha csak minimálisan is. Tessék, itt van Princess Zelda 1998-ból: [ Princess Zelda ] Zeldának több érzelem van az arcán ebben a pár másodpercben, mint a Witcher összes karakterének együttvéve az egész játék alatt. WTF. Lehet kicsit kocka, lehet nem tökéletes a 3D és lapos az arc, de akkor is lehet rajta látni, hogy éppen milyen hangulatban van.

Lábjegyzet ehhez a bekezdéshez:

[ Lisa Garland halála - 1999 ] vs [ White Rayla halála - 2008 ]

Megemlítendő még: [ Rinoa Heartilly (Final Fantasy VIII - 1999 ]

Lehet, hogy PS játékokból rakok ide be most jeleneteket, de azt azért megemlíteném, hogy az FFVIII-at pl át is portolták PCre. Ugyan ebben a minőségben, méghozzá 2000-ben. És itt most nem a grafika minőségéről van szó, csak arról, hogy ha régen tudtak érzelmeket varázsolni a karakterek arcára, akkor most miért nem megy?

 

[-] A magyar fordítás. Ami eléggé érdekes néha. Angol hanggal és magyar felirattal játszottam, mert engem ingerelt a magyar hang. Aztán így felfigyeltem pár érdekes dologra. Például, hogy az angol meg a magyar teljesen eltér helyenként. Pedig aztán semmi ok nem lenne másképpen fordítani, mert nincs benne semmi sértő vagy ilyesmi. Szóval nem értettem néha, hogy egy-egy dolgot miért úgy mond. Ismerős vagyok játék fordításban, csináltam már ilyet, de akkor is szerintem arra kellene törekedni, hogy ha nem is tudja lefordítani szó szerint az illető, akkor legalább úgy fogalmazzon, hogy legyen köze az eredeti szöveghez. Legalább egy kicsit. Ha meg már a fordításról van szó, akkor érdemes megemlíteni az extra küldetéseket amik hol magyarok, hol nem. Vagy éppen keverve kapod. Teljesen élmény.

 

[-] Pénz probléma. Egy átlag küldetésért nem sokat kapsz (teszem azt 100-200 Orent normál esetben). De ezt is el kell verned a boltokban mindenféle könyvekre, hogy megszííd magad tudással és... még több küldetést tudj elvégezni/dolgokat beszerezni. Megjegyzem a könyvek is úgy... 100 Oren fölött mozognak, szóval... teljesen logikus ez az egész rendszer. Eladással ne próbálkozz, sokra nem mész vele, mert a lehető legalacsonyabb áron tudod csak eladni a dolgaidat. Kb... 1 Orent ér minden :'D Eléggé röhejes. Főleg ha meglátod a kovácsnál a páncél meg fegyver árakat... És akkor nem ejtenék szól olyanokról, mint vesztegetés. Adj random embereknek pénzt, pesze. Neked is alig van, de osztogasd el, igen. Szóval a lényeg annyi, hogy folyton le vagy égve pénzügyileg. Összeguberálhatsz a megölt ellenségektől mindenfélét, de legalább kismilliót kell eladnod belőlük, hogy normális összeget szedj össze belőle.
Elmondom hogyan működik ez egy normális RPG játékban... A dungeon részeken, vagy bárhol máshol (de leginkább a dungeon részeken, igen) találhatsz nagyobb összegeket rejtő ládákat, az ellenségek is dobnak pénzt többnyire ha legyőzöd őket. Értsd: normál összegeket, nem zsebpénzt. El tudsz adni normális árakon, ami legtöbb esetben a vételár fele. Nem tápol túl a játék pénzzel, de nem is kell folyton az után rohanni és főleg nem kell külön küldetéseket csinálni csak ahhoz, hogy pénzt keress. Amit úgyis el kelle verned a legszükségesebb dolgokra. Mert mondhatjátok, hogy a főzeteket Gerald maga állítja elő, persze, de ettől sem lesz jobb a helyzet, hiszen amit meg kell venned az drága és amit keresel, az kevés. Ez a helyzet. A saját főzetek előállításával nem jut előrébb a játékos.

 

[-] Pillanatképek kommentekkel ellátva. A komment megjelenik ha ráviszitek az egeret a képre.

 

  

 

  

 

 

 

Nos, egyelőre ennyi idegesítő dolog jutott eszembe nagy hirtelen. Ha lesz is több... Bejegyzést nem fogok neki szentelni úgy, ahogyan ezekkel tettem. Én azt hiszem itt letettem a Whitchert. Persze, lehet, hogy a többi része más, meg biztosan a készítők tanultak az első rész sikereiből, kevésbé sikeres dolgaiból. Így szokott ez lenni (szerencsésebb esetekben). De akkor is elvesztettem egyelőre az érdeklődésemet a játéksorozat iránt. Aki szereti, az játsza, nem szólok bele, ez az egész is csak egy személyes vélemény volt. Nem akarom minden áron azt állítani, hogy ez a játék ilyen meg olyan, egyszerűen csak leírtam a véleményem. Lehet egyetérteni meg nem egyetérteni vele, ez természetes. Mármint, hogy az embereknek eltér a véleménye. Biztosan én is kihagytam egy csomó dolgot és oldalakat lehetne írni a szép és jó dolgokról is benne, de ez nem az a bejegyzés és... ami azt illeti az a bejegyzés tőlem nem is fog megszületni.

 

- Yui