Írok, mert vannak dolgok amik mostanában szétbasszák az agyam. Konkrét engem nem ért el semmi, de elég csak látom, ahogyan zajlanak a dolgok. Több okból is szerettem volna erről az egészről írni mert nem csak a közelben láttam ilyen dolgokat. Igazából nem akarom megmondani senkinek a tutit, csak szeretném megosztani a véleményem egy-két dologgal kapcsolatban.

A témám pedig... a trollok, maga ez a viselkedés, az, hogy névtelenül nekimegyünk a másiknak mert jaj de jó bulinak tűnik. Őszintén? A mai napig nem sikerült megértem hogy ez miért jó. Valakik... attól érzik jól magukat, hogy feszültséget keltenek, hogy megbántanak másokat. Mindezt névtelenül. Így nem hárul rájuk semmiféle felelősség, nem fogja őket előszedni senki, hogy "Na a kva anyd, mit mondtál?!" Teljes következmény nélkül taposhatnak másokba. Sokszor teljesen ok nélkül. Mert ha még lenne okuk... De a legtöbb addig nem jut el, hogy legalább egy olyan okot mondjon ami értelmes lenne. A legtöbb esetben ez csak kimerül abban, hogy "mert" meg "kva vagy" esetleg más, teljesen agyatlan indok amit az ember nem nagyon tud hová tenni. De most tényleg, erre nem lehet mit reagálni. Ekkor látja az ember, hogy na, ezzel sem érdemes leállni beszélgetni.

A jobbik eset az, mikor a troll legalább kultúrált keretek között tudja elmondani amit szeretne megosztani. Értsd, eljutott odáig, hogy tudja használni a mondatvégi írásjeleket és talán még a vesszűket is. Nagybetűvel kezdi a mondatot... Ilyesmi. De ha már eljutott idáig, akkor miért nem tudja norális hangnemben közölni amit akar? Miért kell anyázni, kvázni meg a többi? Akkor írjad le, hogy miért gondolod azt amit. A véleményed kinyílvánításával senkinek semmi baja, amíg az a normális kereteken belül mozog.

Nem tudom, talán ezek az emberek valami enyomottságtól szenvednek és így élik ki magukat. Tényleg, csak passzolni meg találgatni tudok ebben a témában. Esetleg ennyire unatkoznak, nincs életük, aztán attól érzik magukat valakinek ha valakit a földbe taposnak, jót röhögnek és volt... 2 perc "sikerük" az életben. Hurrá. Csak gratulálni tudok.

Ahogy észrevettem egyre több az ilyen támadás. Vagy... csak azért gondolom így, mert a környezetemben történnek ezek a dolgok? Azt tudtam eddig is, hogy léteznek ilyenek, de azt nem tudtam, hogy milyen gyakorisággal. Lényegtelen is igazából. De tiszta szégyen, hogy lassan az embereknek tanítani kell, hogy normálisan kommunikáljanak ne pedig tapló módjára.

Ehhez kapcsolódan (?) egy másik dolog amiben én is bűnös vagyok, bevallom. Pont tegnap történt egy ilyen dolog velem és Nee-vel. Feljött egy probléma, aztán elmondta, hogy szerinte mit kellene tenni, de mivel én ezt nem láttam jó megoldásnak, így javasoltam valami mást és közöltem, hogy szerintem hülyeség amit mondott és én azt biztosan nem fogom csinálni. Azóta megoldódott a probléma könnyes bocsánatkérések közepette, bár nem ez a lényeg. (Bár ezúton is még egyszer: bocsánat, néha tudom, hülye vagyok. De miután lenyugszunk többnyire meg tudjuk beszélni a dolgokat. <3) Meg... láttam mostanában, hogy valaki kimondta a véleményét egy adott dologgal kapcsolatban, elmondta és érvekkel alátámasztotta, hogy ő miért gondolja azt amit és... A többi ember ezt egyből kifordította és egyet nem értésüknek úgy adtak hangot, hogy hülyeségekkel vádolták az illetőt és elmondták mindennek. Pedig... ő teljesen normális hangnemben mondta el a véleményét egy adott dologtól. Egy véleményt alkotott érvekkel alátámasztva. Még csak nem is azt mondta, hogy ez így van, mert ő így gondolja és mindenkinek ezt kell követnie. Nem. Szóval innentől nem értem, hogy miért kell lehúzni és mindenféle jelzővel illetni. Persze, egy véleménnyel van, hogy nem ért egyet az ember, de... Akkor is, ezt ilyen módon kell kifejezni? Elgondolkodtató, hogy mennyi ilyen történik. De az meg mégjobban, hogy az embereknek meg kell magyarázni, hogy ne így álljanak már a másikhoz és miért ne. Ez már... durva. Eddig jutottunk. Persze tisztelet a kivételeknek.

Mit akartam kihozni ebből az egészből? Őszintén? Fogalmam sincs, csak leírtam, hogy én hogyan látom a dolgokat. Azt hiszem ennyi voltam mára.

 

- Yui

1

1