Drága gyermekeim.

 

Megint írok mert nem tudom miért. Talán csak egy nyílt felhívást akarok tenni. Vagyis... nem. Igazából már azt sem. Rájöttem mostanában több dolgora is és kész vagyok a változtatásra. Azt hiszem. Önbizalmam az még mindig nincs hozzá, de lassan nem érdekel már ez sem. (Egyébként mielőtt még egyesek örülni kezdenének: nem a jellemem fog változni.)

 

Más. ... Nem, visszafogom magam. Nem fogok mérges hangnemben számonkérni embereket, kikérni magamnak dolgokat, semmi ilyesmi. Sok idióta van ezen a világon, ez a munkahely pedig megmutatta, hogy... tényleg. Több, mint gondoltam volna. Nemrég pár munkatársam lett jelentve a főnöknél, mert mertek nevetni. Egyből az volt, hogy hú, milyen jól elvannak, nem csinálnak semmit. (Habár a munkájukba sosem tudtak belekötni.) Mert ha valakinek nincs jó kedve, akkor másoknak se legyen, mert az már bűn. Erre kommentálta kolléganőm: "Látod, -nevem-, a gonoszság. Ilyen nyomorult emberek vannak." És ebben teljes mértékben egyetértek. Felőlem aztán legyenek el mások, nem érdekel amíg engem nem bántanak.

 

 

Megint témaváltás. Én nem vagyok százas emberek. Más nők bemennek egy boltba és elverik az összes pénzüket mindenféle ruhákra, vagy cipőkre, ékszerekre. Én bemegyek a papírboltba és ugyan ezt megcsinálom. Megveszek mindent. Nekem a papírbolt a nagy szerelmem. Ne kérdezze senki. A ruhaboltban elunom az életem... de egy papírboltban... Alig várom, hogy visszamenjek és vegyek temperát meg akvarell papírt. Ezek most a vágyálmaim. Azt is alig várom, mikor majd ismét elmehetek a művészellátóba. Ahol Gilbertet is magamhoz vettem. Igaz ahhoz utazgatni kell majd, de amint kisüt a napocska, majd megyek nee-chanhez és szépen nézek rá. *-* Ehhez a témához csapom még... anyu szólt tegnap, hogy illene végre tojásokat dekorálnom. Szóval ki kell találnom valamit.

 

Aztán a napokban erőt merítettem és szerintem előveszek egy elfeledett projectet. Ugye említettem régebben, hogy valahogyan próbálok összehozni egy játékot. Egy fantasy RPG-re kell gondolni. Igen ám, de emellett nagyon régen (mikor még a program első verzióját használtam, szóval tényleg régen) volt még egy tervem. Ez inkább egy mai korban játszódó történet lenne. Azt még nagyon nem gondoltam ki, hogy mi, de már alig várom mikor majd csinálhatom a térképeket a véres szobákkal. Heh. Igen, szeretek térképeket csinálni meg a grafikával bíbelődni. Egyik kedvencem ebben az egészben. A másik az, mikor megírok egy eseményt és jól is sikerül, működik és nem fagy le a program. xD (Végtelen ciklusok 4ever) Szóval sok sikert nekem, vagy nekünk, ha mások is becsatlakoznak hozzám. Első lépésben meg kell csinálnom a térképhez a grafikát. Aztán jöhet a többi. Nem könnyű, de soha nem is mondta senki, hogy az lesz.

 

Egyelőre ennyi voltam. Az erő legyen velem, velünk, emberek.

 

- Yui