Nem terveztem az ünnepekre a blog nyitását, egyszerűen csak így alakult. Lehet azért, mert itthon vagyok szüneten és több időm van gondolkodni ilyeneken. Vagyis... igazából nem, mert melóhelyen is van időm gondolkodni. Csak megvalósítani nincs. Lényegtelen, a blog most már üzemkész és próbálom majd frissítgetni ahogyan tudom, de nem ígérek semmit.
Mi történt mostanában? Hát, elindultam itt is. Ez egyértelmű. Aztán megejtettük a családi karácsonyt is, megittuk az összes vodkát ami fellelhető volt itthon, apu nagy bánatára aki alig kapott mert... a lányai megitták előle. Megjegyzem unokahúgom is kezd belejönni. Kicsilyányom~ Azért nem kell ám minket alkoholistának elkönyvelni, nem erről van szó, egyáltalán nem. Nee-channal (Eliffe) is szoktunk kortyolgatni, de pusztán az ital íze miatt, nem azért mert szeretnénk minél előbb kidőlni tőle. Szó sincs erről.
Családi ebéddel kezdtünk amitől mindenki kidőlt és végül rá sem bírtunk már nézni semmiféle ételre. A kaja után jött az ajándékozás. A gyerekek persze azt a részt élvezték a legjobban mikor a letépett csomagolópapírt az ágyra hordták és állatkodhattak vele... Gyerekek...
Azt pozitívumként könyvelem el, hogy sikerült végre megszabadulnom egy emléktől. Eliffel már beszéltünk erről régebben, de úgy éreztem, hogy ezt nekem meg kell tennem ahhoz, hogy végleg el tudjak szakadni bizonyos dolgoktól. Emlékektől, emberektől. Így azt hiszem teljesen sikerült ezt megtennem. Legalábbis remélem.
Az események pedig a következőek lesznek az további napokra: családi kaja még kétszer a nővéreimnél, aztán sziveszterezés Elifféknél. Együtt zárjuk ezt az évet és kezdjük el a következőt. Kíváncsi leszek rá, de tudom, hogy biztosan jó lesz, mert mindig az. Amilyen idióták vagyunk... csak jó lehet.
Megjegyzés a karácsonyhoz. Számomra már kezd egy teljesen átlagos nappá válni. Reggel is mikor felkelek, akkor nem úgy történik, hogy izgatottan kiugrok az ágyból, hogy oh, karácsony, alig várom~ Egyszerűen... nem érzek semmit. Nem tudom mikor vagy miért alakult ez ki bennem, de... mintha elvesztett volna valamennyit abból a régi varázsból ez az ünnep. Vagy csak én nőttem fel.
Zárásként pedig... Hát így kezdődik el a blogom új élete ami újraéledt poraiból ezen az oldalon. Talán segíteni fog ez abban is, hogy tényleg elfelejtsek egy-két dolgot ami illene végre és új lappal nyissak. Mindenkinenk kellemes ünnepeket kívánok és boldog új évet, ha addig nem jelentkeznék. Vigyázzatok magatokra.
- Yui
(Nincs mit, alap, hogy próbálok életet verni beléd és támogatni... meg nekem sem jó, ha azt látom, rossz a kedved. ^^)