Rainy Mad Day

Hello world_

Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.

Navigáció

Rainy Mood 】 【 Song of Storms

Aktuális

Hamarosan változások az oldalon...

Chat

 

 

Vihar

Előbb kellett volna

Címkék: Hétköznapok Rajz
 
 
Megint halogatok. Ezt a bejegyzést halogatom vagy egy hete. Sose kerülök olyan hangulatba, hogy leírnám mi a helyzet. Jobban mondva mikor éppen nem vagyok a gép közelében, akkor aztán beindul az agyam, amikor meg ideülök, jön a nagy üresség. Bosszantó.
 
A múlthetem nagyrészét nem a megszokott helyemen töltöttem, elküldtek segédkezni a szomszédba. Mivel indult az ovi / iskola / bölcsi / minden, így kellett étkezési bejelentést is tenni, ennek az egyik "áldozata" pedig én voltam. Nekem kellett felvenni ezeket a bejelentéseket és asszisztálni a szülőket a papírok kitöltésében, amiket megjegyzem én is akkor láttam életemben először. Szóval izgi volt. Első nap nagyon el voltam veszve, azt se tudtam mihez nyúljak, kinek mit adjak... De úgy a hét közepére már ment nagyjából a dolog. Persze volt segítségem, szólhattam az irodára ha valami nagyon bajos esettel találkoztam, mert... volt. Olyanokat tudtak néha kérdezni... De a kedvencem az volt mikor így jöttek oda: "Mi tavaly nem fizettünk az ebédért... De nem tudom miért nem." Ok, akkor én meg még úgyse tudom, elhiszitek? Vagy mikor bejelöli anyuka, hogy jövedelem alapján szeretne ingyenes étkezést és közben meg felírja a papírra, hogy milliókat keres a párjával. WTF.
A gyerekeknek adott nevekről meg ne is beszéljünk. Tudom, mindenkinek magánügye, hogy hogyan nevezi el a gyerekét, de... Voltak érdekességek. Azért a külföldi neveket ne akarjuk már magyar családnevekkel kombinálni, főleg fonetikus átírással. Brájen, példának okáért. De volt itt Sanel, Ármándó, Brendon, Dzsúlió meg ki tudja már, nem is emlékszem. ... Kovács Ármándó. ... *facepalm* De mondom, ez csak magánvélemény.
 
Aztán annak hála, hogy ez az egész történet az udvaron folyt (több, mint egy hétig) helyhiány miatt, így szépen meg is fáztam. Hurrá. Ez még pont hiányzott nekem, de tényleg. Így forró tea - gyógyszer - videójáték kúrán vagyok a mielőbbi gyógyulás érdekében. Majd' lefordultam a székről, de Magikarpot akkor is Gyaradosá neveltem. *Magába szívta a Pokémon Sapphire, ne ítéljétek el* Mellékszálon meg készülök majd egy Dark Souls próbára... Nem hallottam túl sok jó hírt felőle, hát majd meglátjuk. Nem tudom miért, de valamiért mindig nagy vágyat érzek arra, hogy szar játékokkal kínozzam magam. Aztán mindezt megosszam a nagyvilággal. Hm. Hiába, gamernek lenni nem könnyű feladat, de meg kell ezt tennünk az emberiség érdekében.
 
Nemrég pedig... ki kell mondanom. ... Megint vettem egy színes ceruza szettet. Megint... ismét győzőtt a kísértés, nem bírtam ellenállni. Pedig igencsak nagyon gyorsan le kellene szoknom erről. Viszont olyan sok szín van a szettben és olyan szépek! 72es szettet vettem, mert... idióta vagyok. [Aihao Sweet Secret] Sírok, valaki állítson le.
A ceruzák utáni keresgélés közben pedig egy igen érdekes színező könyvre bukkantam a neten, ez lenne Alan Roberttől, a The Beauty of Horror: A GOREgeous Coloring Book. Oh, shit. Csak nézzétek. [Gugli képkeresés] [Hivatalos oldal] Igazából... engem ez a stílus nagyon Itou Junji munkáira emlékeztet és... azoktól a mangáktól a mai napig kiver a frász. Nem viccelek, elismerem Junji munkásságát és igenis nagyon tehetséges művésznek tartom, de... tartsátok távol tőlem a műveit. Éppen elég volt nekem az a pár amit olvastam.
 
Aztán következzen egy történelmi pillanat, kaptok pár firkát. Mert tényleg csak unalmamban firkálgattam.
 
1) A lába nem tudom hogyan került ebbe a bizarr helyzetbe, még csak a ceruza rajzot se radíroztam le
2) Ez valami lightos ruhaterv akar lenni
3) Ruhaterv próba, a színezés gyors és összecsapott, a színeket csak próbáltam, nemtom, valamiért bennem volt a katonai hatás... Ez lett, igaz az egész dolog még átalakítás alatt áll
 
  
 
Sokminden volt a fejemben így két hét alatt, de... mire ide jutottam, persze elfelejtettem mindent, mert miért ne. Ezért ne halogassatok.
 
 
- Yui, aki elfelejtette
2017.09.09. 19:47, Yui

{ #6 }

Címkék: Idézet

 

Barátom - mondta Valentine -, nem az imént üzent-e nekünk a gróf, hogy minden emberi bölcsesség belefér e szavakba: „Várni és remélni!”

 

- Monte Cristo grófja (Alexandre Dumas)

2017.09.06. 14:43, Yui

Let's play

 

Néha rámjön egy érzés amit nem tudok leküzdeni, de mégis meg kell tennem, mert úgysem teljesül. Nem kell semmi világmegváltóra gondolni, egyszerűen csak arról van szó, hogy... néha úgy leülnék és nekiállnék társasjátékozni. Ne kérdezzétek, ez csak úgy magától szokott jönni.
 
Rééégen, emlékszem rá, volt egy-két játék itthon. Az is rémlik, hogy ismerősökkel, családtagokkkal játszottam és szerettem. Ez szokott néha kicsit hiányozni. Most maxmimum magamban tudnék játszani, de... ezek TÁRSASjátékok. Persze, egyedül is leülhetek, de ekkor elveszti az értelmét a dolog. Aztán ott van az internet, vannak nem csak konzolra társasjáték adaptációk, de online is. Legalábbis gondolom, nem nagyon néztem utána, de... miért ne lenne? Ha konzolra megcsinálták... Lényegtelen igazából az elektronikus változatnak nincs meg az a nosztalgikus hatása amit jelenleg én keresek.
 
Igazából én vevő vagyok minden ilyesmire. Szerepjátékok, videójátékok, társasjátékok, még a szóbeli szerepet is kipróbálnám egyszer, mert érdekesnek tűnik. Vagy hogyan fogalmazzak. Mikor szóban folyik a játék és kockát dobáltok. Tudatlan vagyok ilyen téren, lényegtelen, le lehet venni a szavaimból szerintem, hogy mit akarok mondani. Aztán ott vannak még a kalandkönyvek is. Azok is érdekesnek tűnnek. Persze mindenből inkább a retro cuccok jönnek be jobban, én már csak ilyen vagyok.
 
Aztán hallottam olyat, hogy egyesek gyerekként saját társasjátékot rajzoltak, vagy saját kalandkönyvet "írtak." Ez is érdekesnek tűnik, biztosan jó szórakozás volt gyerekként ilyenekkel foglalkozni. Nem tudom mondjuk, nekem valahogy sosem jutott eszembe... Hmhm. Biztosan mással voltam elfoglalva. Éppen ment a Power Rangers vagy valami...
 
Úgy érzem fel kell mennem a padlás rejtett zugaiba és előkutatni ezeket a játékokat amik elvesztek az időben. Az egyikről tudok, hogy megtaláltuk régebben és fel is lett újítva kicsit, hiszen az idő már megviselte. Nagyon szeretem azt a játékot a mai napig. Igazából elő is szoktuk szedni, de csak egyszer egy évben. Nálunk ez már valami családi hagyomány, hogy szilveszterkor ha összeül a család, akkor hozzuk a társasjátékot és leülünk együtt játszani. De ez csak akkor van meg, máskor nem szokott ilyen lenni. De ettől függetlenül még szeretném lehozni a többit is, és ha lehet akkor kicsit rendbeszedni őket, szépen elrakni, hogy ne menjenek tönkre. Bár magában az is egy nagy kaland lesz, hogy felmenjek a padlásra és megtaláljam őket. Mintha kincskeresésre indulnék valami régi, letűnt helyre ami tele van pókhálóval és minden lépésed halálos lehet, mert elesel a kacatokban és ott ér a halál.
 
A felújított játék amit emlegettem, az Az Ezüst-tó kincse, Karl May azonos című regénye alapján. Sosem voltam oda a vadnyugati történetekért, de... ez valahogy más. (A könyvet mellesleg soha nem olvastam.) Van a játékban izgalom, érdekes és a tábla valami elképesztően szépen és részletesen van kidolgozva. Magában a tábla egy alkotás, de hogy ennek tetejében még játszani is lehet rajta... Nagyon jó. Lehetett területeket venni, amibe ha belelépett egy másik játékos, akkor fizetnie kellett neked, akkor megszerezhettél aranyrögöket, ha nem volt szerencséd, akkor pedig vagy lecsuktak, vagy az indiánok fogtak el, kiraboltak vagy tartozásokat fizettél égre-földre, esetleg váratlan kiadásaid lettek vagy eltévedtél. Itt megtörténhetett minden, ezért volt olyan izgalmas. Utána néztem, manapság olyan 10 ezer forint körüli (vagy jóval drágább) árakon árulják, wow ._. De igazából tényleg egy nagyon jó játékról beszélünk, szóval csak ajánlani tudom mindenkinek.
Itt hagyok még egy [Index cikket], nemrég találtam ezt is róla.
 
A másik játék ami még valahol fent van, az a... igazából nem is emlékszek mi volt az eredeti címe. Főzőcske néven emlegettük, de... hogy tényleg ez volt-e a címe, azt nem tudom. A lényege az egésznek az volt, hogy a játék elején kaptál egy kártyát amin egy étel recept volt. A feladat pedig az volt, hogy a táblán lévő boltok végigmenj és összeszedd a hozzávalókat az ételekhez. Ha minden hozzávalód megvolt akkor meg... azt hiszem akkor mehettél a célba. De mindenféle akadály a játékosok útjába állt, például egy kutya aki elveszi a bevásárolt cuccokat, ilyesi. Annyira nem emlékszem már, de az megragadt, hogy szerettem vele játszani.
 
Aztán ki tudja mi van még a padláson. ._. Egy jóideje már szeretnék felmenni és kicsit rendet rakni, de ez akkor is nagy munka lenne ha többen csinálnánk, erre folyton megkapom, hogy bocs, nem megy fel veled senki, csináld egyedül. Ühm, oké. Ezek után kénytelen leszek. Bár ez elveszi valamennyire a kedvem. Mindent egyedül kell csinálnom, mert soha senkit nem érdekel, hogy mit csinálok.
 
 
- Yui
2017.09.03. 12:45, Yui

{ #5 }

Címkék: Idézet

 

But later, when parents fall from grace and become ordinary messed-up human beings and turn slowly from carers into people who must be cared for in their turn, who then will share those growing frustrations and pore over the million petty details of that long-shared soap opera that means nothing to others? And when they are finally gone, who will turn to you and say, ... Yes, I remember the red rocking horse... Yes, I remember the imaginary bed under the hawthorn tree.

 

- The Red House (Mark Haddon)

2017.08.28. 21:23, Yui

A szakadék peremén

 

Mostanában nem tudnám azt mondani, hogy olyan sok dolog történt, de talán mégis. Talán. Sokkal inkább bennem történtek dolgok, mintsem körülöttem. Feldolgozás alatt állnak még a dolgok, de magam se tudom, hogy miért is. Néha... egyszerűbb lenne mindent csak elengedni, ahelyett, hogy gondolkodik csak rajta az ember, de aztán rá kell jönnie, hogy ha meg is próbálja elengedni, az csak még több gondolkodással jár. Ne akarjuk becsapni magunkat.
 
Úgyis szépen összejött minden az elmúlt napokban. Egy hetes betegség, női problémák, az ideg... Meg még pár személyes probléma. Hah, még telihold is volt, lefogadom, hogy ez is szerepet játszott. Hát hogyne. Kissé leépültem, úgy érzem. Kissé nagyon. Le kellene nyugodnom valahogy, vagy nem is tudom, de... egyelőre eléggé egyedül érzem magam. Saját magamat támogatom, hogy igenis minden rendben lesz és ne aggódjak, mert minden meg lesz oldva. Ezt is meg kell tanulni valamikor. Elvégre... saját magamban kell bíznom a legjobban, nem? De. Szóval összeszedem magam, odabaszok mindenkinek, megcsinálom azt, amit meg akarok csinálni, haters gonna hate idc. Egy kibaszott amazon vagyok, még egyedül is. Shit. ... Ijesztő mennyire tud ingadozni az ember hangulata. Jobban mondva a nők hangulata! A nőké...!
 
Feltámadtam. Talán. ... Nem talán! Megtörtént. Még ha a testem nem is gondolja így és néha remeg a kezem.
 
Fogytam. Megint. A jelenlegi súlyom 49 kg, ami... édes kevés. Főleg a koromhoz és a magasságomhoz képest. Lehet, hogy az a menő, meg az a divat, hogy minél vékonyabbnak kell lenni, de én mégis azt mondom, hogy ne. Hízni akarok, de egyszerűen nem megy, így csak szeretném megállítani a fogyásom. Kissé ijesztő, azt kell, hogy mondjam. Kiállnak valamilyen mértékben a csontjaim, így az sem mindegy sokszor hogyan állok vagy fekszek, mert egyszerűen kényelmetlen, fáj. Boldogabb voltam nemrég az 52 kilómmal, mint most. Pedig aztán az se volt egy nagy eresztés, de mégis azért más volt. Érezhetően más. Meg azért arra is gondolnia kell az embernek, hogy oké, vékony, milyen menő, de ha egyszer beleesik egy váratlan betegségbe, akkor az eléggé ki tudja csinálni. Szóval... ha valakinek van tippje, akkor szívesen meghallgatom. Közben meg küzdök az idegeskedéssel, mert az aztán viszi le a kilókat, azt biztosra állíthatom.
 
Igazából az, hogy ott dolgozok ahol, valamilyen szinten jó hatással van rám. Mármint az emberek körülöttem. Két részre tudnám osztani a csapatot, az irodai emberek és a munkások. De minden téren azt látom, hogy erős emberekkel vagyok körülvéve akik nem pánikolnak be apróságok miatt. Mármint lelkileg erős. Ez azt hiszem valamilyen szinten rám is hatással van. Legalábbis néha hatással van. Vagy az a helyzet, hogy "leszarom." Nekem is sok mindent le kellene szarnom, az az igazság. Szóval jó lenne ha végre kicsit megváltoztatnám a világnézetemet ahhoz, hogy boldogabb legyek. Ne vedd fel a szart, hagyd ott. Eláll az ott magában, nem a te dolgod.
Mikor az egy hetes betegségem után visszamentem, akkor is már az első nap után úgy éreztem, hogy "igen, erre úgy érzem szükségem volt." Arra, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik azt mondják: ne aggódj, le kell szarni, mit problémázol rajta? És? Igen. Az ember erőt tud meríteni valahol ezekből.
 
Az meg megint egy külön téma, hogy látom, hogy ezek az emberek néha hogyan viselkednek egymással. Ha kell, akkor leüvöltik egymás fejét, elküldik a másikat a fenébe, de... ettől függetlenül mindkettejük tudja, hogy ez nem a világ vége. Úgy értem, lehet, hogy üvöltenek egymással, de ez nincs hatással a kapcsolatukra. Következő pillanatban, mintha mi sem történt volna. Tessék, legalább ki tudják adni magukból a felgyűlt stresszt. Nekem is... részem volt egy ilyen kapcsolatban régebben, márint nem párkapcsolatról beszélek, baráti kapcsolatról. Akkor... úgy éreztem szabadabb vagyok, nem kell minden egyes mondatomat, szavamat megválogatnom, nehogy rosszul szóljak és a másik vérig sértődjön és ott hagyjon. Jobb az, ha az ember ki tudja adni magából, ki tudja mondani, a másik pedig megérti, ahelyett, hogy felveszi és megsértődik.
Őszinte leszek, sosem voltam a "cukcsi" barátságok híve, amikor égre-földre csak becézgetik egymást a felek, és ölelkezés, meg puszi meg jaj drágám, édesem... WTF. Most szeretők vagyunk, vagy barátok? Bár ha párkapcsolatról van szó, akkor se csináljon így a pasim, mert... leütöm. Igen, nem vagyok egy rózsaszín ember. Sosem voltam és nem is akarok az lenni és nem is leszek az senki kedvéért. Így is mindig azt mondom, hogy én egy poker face boszorkány vagyok. Középiskolában egyik csoporttársam azt mondta, hogy jó lennék vallatónak és bennem vannak a terrorista gének. Szóval jó lenne ha megint visszanyerném a régi fényem. Erre van most szükségem, nem a cukcsiskodásra. De úgy érzem senki nincs mellettem aki vissza tudna vezetni erre az útra. Így... így hát egyedül vágok neki. Ha nincs más megoldás, akkor meg kell próbálni talpra állni egyedül. Erre kellene mindig emlékeznem. Mindig. Ezt nem szabad elfelejteni. Soha. Csak az a baj, hogy néha elvesztem ezen az úton az iránytűmet, és a körülöttem lévő emberek nemhogy segítenének megtalálni, inkább csak messzebb rúgják a sötétben. Geez.
 
Más. Aoleevel folytott beszélgetésem hatására megjött a kedvem az animézéshez. Pedig a rajz volt a téma, lényegtelen. Utólag azért megköszönöm, hogy meghozta a kedvem még akaratlanul is, mert egy igazi gyöngyszemre bukkantam az animék között ami nagyon hamar az egyik kedvencemmé vált. Ez pedig a [Neon Genesis Evangelion]. Eléggé régóta szemeztem vele, de gondoltam ideje lenne tenni is az ügy érdekében.
Nem mai darab, 1995-ben jelent meg, de... tudjuk, hogy az évszámok nem határozzák meg egy mű értékét. Sőt, ezekben az években születtek a legendák. Beszéljünk igazából... bármiről. Az '90-es években nem tudom mi történt, de sok dolog látott napvilágot amit a mai napig előszednek és élveznek az emberek. Legyen zene, vagy játék, film, anime, bármi. Szóval ez egy igencsak jó évjárat. És ebben az esetben sem csalódtam.
Az anime messziről is mecha és... közelről is, nincs ebben semmi hazugság, pusztán annyi, hogy azok a robotok, nem teljesen robotok. Phew. De.. igazából úgy érzem, hogy úgyis inkább a karaktereken volt a hansúly, az ő lelki világukon, megpróbáltatásokon amiken keresztülmentek vagy mennek. Igazából... durva volt. Olyan pszichológiai / mentális kínzást, szenvedést én még nem láttam animében, mint ebben. A filmek közül említhetném a Jákob Lajtorjáját amiben szépen kijött Jacob lelki szenvedése, de az Evangelion is szépen teljesít ilyen téren. A vége már szinte ijesztő és... mesteri. Az anime darabokra szedi a karakterek érzelmeit, a tetteik motivációját boncolgatja, a vágyaikat, a viselkedésük miértjét. Igazából nagyon is elgondolkodtató volt. Shinji karakterét pedig imádtam. Olyan sokféle oldalát ismerhettük meg az anime alatt... De igazából együtt tudtam érezni vele, megértettem mit miért érez.
Aztán megnéztem a The End of Evangelion moviet is, tekintve, hogy elvileg ez volt a történet befejező mozzanata, de ez csak még több kérdést vetett fel bennem. Ami azt illeti pszicho-gore horrornak beillet. Szerencsétleneket komolyan sajnáltam már .-. Érdeklődök majd még a remakek felől is, csak.. szerintem azt már angol felületen kell néznem, hmhm. De nem érdekel, ha valamit meg akarok nézni, akkor meg fogom nézni.
 
  
 
  
 
 
Aztán nemrégiben megcsapta a fülemet egy olyan hír, hogy készül, illetve már elkészült egy [Castlevaniamovie is. OMG! Egyik kedvenc játék sorozatom és movie és OMG megint. Szóval tisztára be voltam zsongva, hogy mi lesz ebből az egészből. Az egyik videós akit követek, feltett egy kritikát. Oh, mondom, hurrá, már elérhető. Szóval addig-addig mentem míg meg nem tudtam nézni. De emberek, erre szükségem is volt.
A történet a Castlevania III és a Symphony of the Night történéseit foglalja össze, vagy vonja össze ahogyan én láttam. Igazából nem panaszkodhatok a karakterek kidolgozásáról, mert a játékokban csak minimálisan ismerhetjük meg őket, szóval eléggé szabad kezük volt az alkotóknak. Mondjuk soha nem gondoltam volna, hogy Trevor a movieban majd egy alkoholista hoboként mutatkozik, de basszus, tetszett. Mivel nem volt semmi elvárásom a karakterek kapcsolatban amit a játékok alapján alkottam meg, így nem volt nehéz elfogadnom Trevort ilyennek. Meg ami azt illeti jól hozta a karaktert, szerethetően.
Azt külön imádtam, hogy a karakter designok leginkább Ayami Kojima munkájára hajaztak. Gondolok itt Alucardra vagy Draculára. Örülök neki, hogy hasonló designt kaptak. Sypha mondjuk maradt a CV III-as designal, de... hozzá ez illik. Dracula érzései itt jobban kijönnek, mint a játékban, gondolok itt pl a Symphony of the Nightra. Ott is megértettük mit miért csinált, de itt érezhettük is azt a fájdalmat, dühöt, agressziót.
A movie nem csak brutális és aggresszív, de ahol kell, ott humoros, komikus is, jól ötvözi ezt a kettőt mind a 4 részen keresztül. Mert... 4 rész van csak. Egyelőre! Állítólag majd jön egy "második évad" is 8 résszel, egyszer valamikor. Szóval várom. Egyedüli negatív pontnak azt tudnám mondani, hogy... hol vannak a dalok? Az eredeti, megszokott Castlevania dalok... Ezeket hiányoltam. Igazán rátettek volna még a hangulatra. De ettől eltekintve is, tényleg jó dolgot hoztak össze a készítők. A harcok látványosak, bár néhol kissé lassúak, a karakterek szerethetőek, a történet sem rossz ahhoz képest, hogy milyen alapból dolgoztak. Aki egy kis középkori vámpíros horrorra vágyik, annak ajánlom, a játékok ismerete nélkül is. Hiszen itt mindent elmondanak a történettel kapcsolatban.
 
  
  
 
 
Gondoltam csak írok két sort, hogy jelentsem, élek még, aztán megint mi lett belőle. .-. Hmhm. Na, nem baj. Le kellene mosni a körömlakkomat is.
 
 
- Yui
2017.08.13. 15:36, Yui
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre