▶ Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.
Itt vagyok, megjöttem a "nyári szünetről." Mindenkinek kellene néha egy kis nyári szünetet tartania. Ha már a munkahelyemen nincs szabadság... Se semmi más.
Igazából sok említésre méltó dolog nem történt. A munkahelyemet továbbra sem szeretem túlzottan, nem szedtem össze senkit, nem lettem terhes, nem költöztem el, néha úgy érzem az idegösszeomlás küszöbén állok és legszívesebben lelőném magam. Szóval csak a szokásos.
Az elmúlt időszakban két esküvőre is hivatalosak voltunk. Az egyik nővéremék megújító szertartása vagy hogyan mondják (MENYASSZONY VOLT A NŐVÉREM!!! awww! <3), a másik pedig unokanővérem normális esküvője.
Nővéremnél csak visszafogott ebéd volt, unokanővéremnél viszont olyan igazi táncolós, ivós, kiabálós, menyasszony rablós, apró dobálós lagzi. Volt fél 2 mire hazaértünk. Néha jó ilyen dolgokon részt venni, de olyan sok esküvőn voltam már életemben, hogy azt hiszem annyira nem indítanak már be, mint régen.
Persze kezdetben se ruhám nem volt, se cipőm se semmi. De nem voltam egyedül, a fél családnak nem volt semmi értelmes alkalmi ruhája, szóval elkezdődött a boltjárás amit én annyira utálok. Utálok boltokba járni és vásárolni. Főleg ruhákat. Utálok öltözködni meg próbálni. Utálom ahogyan az eladó odajön és áradozik, hogy milyen jól nézel ki, a legtöbb esetben valószínűleg csak azért, hogy vegyél valamit. Velem meg is voltak áldva az eladók. Bemegyek a boltba, megkérdezik mit keresek, én pedig: "Ne legyen rajta semmi gyöngy, se csillogás, se csipke, se fodor, se semmi és legyen sötét. Egyébként alkalmi ruhát."
De nem vagyok egyedül, fiatalabb unokahúgom is kb ez a kategória. Bemegyünk a boltba, egyszer végigfutjuk a kínálatot, ami úgy 5 perc, és már végeztünk is. Aztán amíg a többiek nézelődnek meg próbálnak, addig járkálunk és próbáljuk lekötni magunkat. Egyik ilyen alkalommal az ablak közelében kötöttünk ki. Kinézünk, nézzük a várost... "Kint vagyunk a kirakatban... pózolj!" És mikor bepózoltunk, felbukkant egy nő a kirakat előtt.
Volt itthon nagytakarítás is. Illetve idézőjelesen "nagy", mert egy igazi nagytakarítás nálunk szerintem egy hétig tartana. De így is eléggé sok dolgot sikerült lerendezni ami eddig csak állt. Például kidobtam egy nagy kupac szakadt zoknit, elhúzgáltuk a nagy bútorokat amik mögé normál esetben nem férünk be és kitakarítottunk ott is. Ilyesmi. Néha megnyugtató ilyesmit csinálni és rááldozni az időt. A legjobb az egészben pedig a tudat, hogy tisztább lett a lakás és kevesebb a kacat. Igaz a padlás még hátravan. Egyszer elkezdtem, aztán jöttek a nagy kánikulák meg a 40 fok és úgy döntöttem szüneteltetem egy időre a projectet. Azóta meg nem jutottam fel megint. Arról nem is beszélve, hogy karton dobozokba kezdtem pakolni amit elhordtak nővéremék azóta, szóval köszöntem. Pakolnék, de nincs hova. Egy csomó mindent kidobnék, de nem tudok. Teszem azt elektronikai hulladék amivel meg kell várni az éves gyűjtést, vagy feleslegessé vált üveg, amit el kellene vinni a gyűjtőbe, de nem tudom megtenni csak úgy, ha 10× fordulok biciklivel a város másik felére. Annyira bosszantó, mikor az ember csinálna valamit, de egyszerűen minden az útját állja és végül nem jut sehova.
Arról nem is beszélve, hogy mikor kérdezem ki segítene nekem, csak olyan válaszokat kapok, hogy "csináld egyedül" meg "biztosan nem fogok felmenni." Azaz ott szórakozok egyedül, de mikor hozom le a kidobásra szánt kacatokat zsákszámra meg vödörben, akkor ott áll mindenki a kuka mellett, mert ők átnézik mit dobok ki és vigyem vissza azt, amit ők meg akarnak tartani. Ettől hülyét tudok kapni. Azóta fiatalabb unokahúgom felajánlotta, hogy segít, már csak időt kell rá találni.
Játszottam is kicsit, mert hiányzott már. Jobban mondva az hiányzott, hogy anélkül játszak, hogy jegyzetelnék meg írnék mellette végigjátszást mondjuk. Kellett valami, amit csak egyszerűen élvezhetek. Első előszedett játék a Lord of Arcana volt (PSP) de nem jutott sokáig nálam. Egyszerűen csak... nem. A fejlődés lassúsága, a bossok, az egész felépítés... ahj. Csak ne. Letettem, elég volt, köszönöm az élményt. Lehet, hogy csak nem az én stílusom a játék.
Ez után következett a Dragoneer's Aria ugyancsak PSP-re. Hm. Nem túl ismert játék ahogy elnéztem, mondjuk nem is csodálkozok rajta annyira. Azt nem mondom, hogy rossz volt, de voltak benne olyan elemek amiket talán nem kellett volna vagy talán másképpen kellett volna felépíteni. Mondjuk az alap csapat összetétele. És itt értem ez alatt a karakterek személyiségét. Ahj. Mikor azok négyen beszélgetni kezdenek... Isten óvjon miket. Egyébként játszható, egyszer végig lehet vinni, annyira nem borzalmas, sőt, vannak benne kifejezetten nagyon jó ötletek is. Úgy érzem ez a játék lehetett volna jó is, csak kicsit félresiklott egy-egy ponton és így összeségében a végeredmény nem lett a legjobb.
A történet szerint felébred a nagy, gonosz fekete sárkány és természetesen veszélybe kerül a világ, ahogy ez lenni szokott. Viszont létezik egy csoport, akik különleges erejű emberekből állnak és arra hivatottak, hogy megvédjék a sárkányokat, ők a Dragoonok. Egy fiatal Dragoon, Valen a főszereplőnk, aki elindul, hogy felkeresse a világon élő sárkányokat és megpróbálja őket megmenteni nem csak a fekete sárkány erejétől, de az idő közben sárkány gyilkossá vált ex-Dragonooktól is. Whoa. És persze Valen nincs egyedül, összeszed még három másik személyt is maga mellé.
Érdemes megfigyelni Valen szuper nőies megjelenését. (Szőke srác) Mikor elkezdtem a játékot, azt hittem nő, aztán megszólalt férfi hangon.
Kicsit áteveztem japán indie vizekre is, így került képbe az Alice mare (PC). Eléggé régóta szemeztem vele, ki kellett próbálnom végre. Ami azt illeti, meglepően rövid játékról van szó, viszont kárpótol minket a sok vég és az érdekes történet. Egy novella is készült belőle mellesleg. A játék a WOLF RPG Editorral készült és Miwashiba nevéhez fűződik.
Allen szülei elvesztése után amnézában szenved és egy különleges helyre kerül ahol több, hozzá hasonlóan tragikus sorsú gyerek él. A felügyelőjük egy kedves és törődő férfi akinek célja jól gondjukat viselni a gyerekeknek. Nem sokkal Allen érkezése után felbukkan egy fekete macska, aki egy különös helyre vezeti a fiút. Az álomban, ahová tévedt, kiderül a többi lakó múltja és az is, hogy miért is jött pontosan létre az intézmény amiben tartózkodik, továbbá hogy mi köze ehhez a felügyelőjüknek.
Végül az utolsó amit előszedtem mostanában az ugyancsak egy japán indie játék, a Walking on a Star Unknown (PC). Ebbe viszont teljesen beleszerettem. Annyira aranyos és érdekes. RPG Maker 2000-el készítette Segawa. Nagyon tetszett az egyedi grafika, a karakterek, a jellemek amiket kaptak, az egész rendszer ahogyan fel van építve a játék. Persze azt is megpróbáltam megfigyelni közben, hogy hogyan oldott meg a készítő bizonyos dolgokat, eseményeket a játékban, tekintve, hogy én is Makerrel dolgozom, csak éppen a program egy újabb verziójával.. Érdekes volt készítői szemmel is nézni.
Egy testvérpár, Eddie és kishúga Fukuro útra kelnek a végtelen világűrben, hogy teljesítsék elhunyt édesanyjuk álmát, azaz ízletes ételeket terjesszenek szerte az univerzumban. Egy balszerencsés véletlen során azonban kényszerleszállást kell végrehajtaniuk Calpucca bolygóján. Mivel a hajójuk teljesen használhatatlanná vált, így elindulnak felfedezni az idegen bolygót. A páros hamarosan megtudja, hogy a bolygón éppen főzőversenyt rendeznek a nyertes nyereménye pedig egy kívánság, amit a bolygó istennője teljesít neki. Tehetséges szakácsok lévén Eddie és Fukuro úgy döntenek jelentkeznek a versenyre a kívánságuk pedig nem más, mint az összetört hajójuk megjavítása. A testvérpár elindul, hogy megismerkedjenek a bolygó lakóival, az idegen alapanyagokkal és a hely múltjával. Viszont maga a verseny sem izgalmaktól mentes, a legnagyobb riválisuk a bolygót egykoron megtámadó nép háború istene.
"No matter the planet, no matter the species, they get hungry, and they cook."
Nem sok rajzolás történt az elmúlt időszakban mert valahogy sosem jutok el odáig. Vagy ha el is jutok, akkor csak pár vonalra van erőm és kifújt.
1) - 2) Megpróbálkozásom egy utcarészlet lerajzolásával. Hogy én mennyit szenvedtem rajta... Nem is azzal, hogy lerajzoljam, hanem, hogy mit rajzoljak egyáltalán. Teljesen egyszerű dolognak hangzik, mégis elgondolkodik az ember: mi is van egy utcán?! Aztán ha le is rajzoltam egy-két dolgot, még mindig ott voltak a nagy, üres terek. Ilyenkor mondta azt az agyam, hogy: "rakj pontokat és húzgálj vonalakat." Én meg: "OK". Tessék, kitöltés xD Igazából... nem tökéletes, mert alapvető hibák vannak rajta, de összességében valahol elégedett vagyok vele, de csak azért, mert most próbálkoztam komolyabban ilyen stílusú rajzzal és így sikerült. Árnyékolást tekintve azért a screentone mellett döntöttem, mert... szerintem jobban néz ki, mintha csak simán gépen vagy ceruzával papíron árnyékoltam volna. Az a textura amit a screentone ad, érdekesebbé teszi és nyomtatott hatást kelt. Egyébként a szemetes a kedvencem. Mivel nem tudtam megrajzolni a kerekeit, ezért raktam alá téglát... Milyen kreatív. Az első képen meg látszik, hogy még vonalzóval se tudok normális egyenes vonalat húzni. Ez igazából nagyon idegesít. Miután megrajzolom és kihúzom, akkor látom tisztábban és akkor jövök rá, hogy teljesen ferde az egész. A street art tudásomat meg ne nézzétek, mert nincs.
3 - 4) Ezt nem volt már kedvem / energiám befejezni. Eleve a vonalrajzot sokáig csináltam, a jobb oldalt teljesen elhanyagoltam, nem rajzoltam oda semmit. Akkoriban mindig mikor lehetőségem lett volna leülni rajzolni, már teljesen ki voltam ütve és ragadtak le a szemeim, szóval minden nap húztam pár vonalat és annyi volt. Sokáig tartott így, szenvedősen, nem akart összejönni, szóval nem is lett befejezve végül. Az árnyékok sem, hasonló problémák miatt. Megnyitottam, néztem 10 percig, nagynehezen próbálgattam a vonalakat, az árnyalatokat... aztán ezt sem fejeztem be. Az elsővel ellentétben ehhez használtam fényképet alapnak. A kép nyilván nem így néz ki, ott jobban vannak elrendezve a dolgok :'D
És most agrár híreink következnek.
Jelentem, idén csudálatosan kivirágzott két áfonya bokrocskám a háromból. A kivirágzott kettőt áruházban vettük, a nem virágzót pedig kertészetből. Remélem jövőre lesz kedve virágot hozni, szeretném ha jól érezné magát. A másik kettő viszont úgy tűnik jól van és mára már tele vannak áfonyával! Igaz nem egyszerre érik rajta a termés így minden nap tudok enni vagy 5 szemet és érjem be ennyivel. Persze még az előtt egyem meg, hogy a rigók meglátogatják. Bár nagy meglepetésemre nem csipkedik le ahogy néztem.
De a kertben is történtek sikerélmények. Idén először ültettünk céklát és meglepő milyen nagyra megnőttek! Kilenc üveggel sikerült elraknunk belőle. Ezen kívül a többi zöldségre sem lehet panasz, szóval az hiszem valamilyen szinten sikeres volt ez az év. Nem 5 csillagos a kertünk, de én annak is örülök ha ilyen időjárás mellett ennyi is megterem. Sajnos barackunk az nem lesz idén, a jégesőt nem nagyon bírta ki.
Muzsikával zárom a bejegyzést, szerintem rá fogok szokni erre. Ne kérdezzétek, csak úgy random jött ez az ötlet. Ez a dal eléggé megragadt a fejemben mostanában.
Olyan őrült sok dolog nem történt az utolsó bejelentkezésem óta. A munka ugyan úgy folyik, csak időközben kibővült a csapat. Dolog az sok van, általában mindig folyik a munka, nincs megállás. De ez így van rendjén, az ember addig örüljön, amíg csinálhatja. Még akkor is ha néha tényleg úgy érzi, hogy ez már sok. Nem panaszkodom, azért jobb, mint a semmi továbbra is. Aztán hogy mit hoz a jövő, az még elválik. Jelen pillanatban jól érzem magam azon a helyen, de tudom, hogy amint lehetőségem adódik, tovább kell állnom leginkább a fizetés miatt. Csak ez nem olyan egyszerű. Arról nem is beszélve, hogy... érdekes ez a dolog. Amint az ember olyan helyre kerül, ami tetszik neki és szívesen csinálja, máris jön egy ok vagy egy esemény, ami miatt mégis hátra kell hagynia vagy megszűnik az adott munkalehetőség. Olyan igazságtalan. Hm. De lehet csak én vagyok így vele.
Továbbiak. Az oktatást otthagytam, mert megelégeltem azt, ami ott megy. Szórakozzanak mással. A baj az, hogy minden alkalommal úgy jöttem ki az épületből, hogy az járt a fejemben: ezért sem érte meg bejönni. De hogy őszinte legyek, nem csak én láttam így a dolgokat, mások is feltették a kérdést, hogy ezeknek az óráknak mi is az értelmük? Az első évem végigvittem úgy, hogy az egyik legjobb voltam jegyeket tekintve a csoportból, aztán jött a második év és a változtatások, aztán azt mondtam köszöntem szépen, nekem erre nincs szükségem. Majd ha normális oktatásban részesülők normális órákkal, ahol nem azt kell nézni, hogy a tanár sem tudja megoldani a feladatokat, akkor majd meggondolom megint ezt a dolgot. Addig meg köszöntem a lehetőséget. De amit megtanultam eddig, azt megtanultam, azt nem veszi el tőlem senki. Ennyiből megérte. A kedvenceim a programozás és a web voltak. De azok meg második évben nem is voltak. Értitek, első évben tanuljuk, másodikban nem, de a második végén vizsgázz le belőle. Szerintem is. Úgy éreztem, hogy káosz az egész, az egyik ember nem tudja mit csinál a másik, végig van csak darálva az anyag, alap dolgokat nem tanítanak meg... Ilyesmi. Tudnám még folytatni, de nem fogom. Azt mondják milyen menő iskola, de valahogy most a tanítás minőségébe bele lehetne kötni. No, felejtsük is el. Mellesleg nem csak én döntöttem így. Volt olyan, aki átjutott második évbe, de el se kezdte, már év elején kiíratkozott, vagy akik csak szimplán nem járnak be. Szerintem megértem őket. Az időmet pazarolni itthon is tudom.
Rajzolás terén annyira nem jutottam előre. De próbálkoztam. Azt mindig szabad.
1) Az előzőekben felrakott lány színezett verziója. Igazából jobb, mint amiket eddig szoktam csinálni, de annyira mégsem vagyok vele megelégedve. 2) Hát ez csak... Nagyon random. Az után a macska után a karrierem csak felfelé ívelhet. Tulajdonképpen szerintem aranyos. 3) Színezés ceruzával, meg mindennel, amit itthon találtam. A vörös árnyékolására nem találtam megfelelő színt, látszik is. Olyan, mintha nem is lenne árnyékolva, pedig van... 4) Megpróbáltam hátulról hullámos hajat rajzolni. Most igaziból! Erre jutottam.
Játék is történt végre! Egy PSP játékot vettem elő, a címe Undead Knights. Úgy érzem hiányzott már az életemből a játék, plusz ez nem is annyira bonyolult, szóval teljesen jó volt. Jót tett a lelkemnek a gombnyomogatás meg a mészárlás. Röviden és tömören, a főszereplő elindul, mint élőholt, hogy megbosszulja a családja (és saját maga) meggyilkolását mindenféle különleges erővel amit a "The Beast"-nek nevezett lény ad neki. Így képes létrehozni élőholt katonákat az ellenségeiből, amiket aztán irányítgathat a pályák alatt, yay~
Azt nem mondom, hogy díjnyertes játék, de mindenesetre szórakoztató volt és lekötött egy időre. Nem hosszú, nem bonyolult, csak nehéz helyenként főleg Hell módban. A karakterek szerethetőek, a történet egyszerű, de elég jó. A grafika nem rossz a konzolhoz képest, csak éppen helyenként lusták voltak a készítők, úgy érzem. Sok dolog valahogy olyan érzést kelt, mintha csak összecsapták volna, aztán kinéz, ahogyan kinéz. Igazából szerintem egyszer megéri kipróbálni, engem elszórakoztatott.
Itt hagyom az introt.
Az Undead Knights nem volt hosszú, így hamar végeztem vele, de mivel legutolsó beszerző körutam alkalmával beszereztem egy csomó PSP játékot, így gondoltam kezdjünk meg az elfogyasztásukat. Így történt, hogy nekiálltam a Ys I & II Chroniclesnek. A Ys játékok ismerősek nekem, mert a NES verziót kijátszottam mindkét részből. Igazából már akkor megszerettem a sorozatot, a karaktereket, a történetet, leginkább pedig a kényelmes harcrendszert. Nagyon imádom a Ys játékokat annak ellenére, hogy a level design horrorisztikus helyenként. Nem a grafika, hanem ahogyan fel vannak építve a pályák. Minden egy rohadt labirintus, ahol jártkálsz fel-alá 10 napot, hogy kitaláld mi van. Itt nem egyszerűen csak elmész A pontból B-be, nem dehogy. Út körben mész 25 kört egy labirintusban, mert úgy van felépítve a pálya. Na de ezt leszámítva az egész játék egy igazi álom. Mikor elkeztem az első részt, csak köröztem a karakterrel a kezdő városban, mint a hülyegyerek, mert annyira jó az irányítás, kiélveztem. A játék főszereplője egy bátor kalandor és egyben tehetséges kardforgató, Adol, aki utazásai során Esteria szigetén köt ki. Miután megismerkedik a hely történetével és jelenlegi problémáival, elindul, hogy megoldást találjon rájuk. Mindeközben a helyi jósnő, Sara, benne látja azt a hőst, akinek sikerülhet megszereznie Ys könyveit és kideríteni mi történt a csodálatos birodalommal, ami több száz éve csak úgy eltűnt a föld színéről.
Megint hagyok itt egy introt (2. rész). Csak mert olyan badass.
Kicsit elgondolkodtam nemrég annak hatására, hogy facen bejelölt egy rééégi osztálytársam. Még általános iskolába jártunk együtt, akkor is láttuk egymást utoljára. Nem beszéltünk azóta, nem volt semmi. Érdekesek azért az ilyesmik. Most sem írt, én se neki, nem történt semmi, csak... bejelölt, én pedig visszajelöltem. Passzolom mi vitte rá erre. Egyébként igazából meglepett még az is, hogy egyáltalán emlékszik rám. Hogy én valaha az osztálytársa voltam. Ezen pedig elgondolkodtam. Vajon emlékeznek még rám a régi ismerőseim, osztálytársaim, kollégáim? Eszükbe jutok néha úgy, ahogyan ők nekem? Emlékszem legelső munkahelyemen vittem virághagymákat a lányoknak, mert túl sok volt már nálunk a kertben. Miután elültette őket az egyikük, azok pedig később kihajtottak, a kolléga elmesélte, hogy milyen szépek és hogy amikor rájuk néz, mindig eszébe jutok, mert tőlem kapta őket. ... Igazából, ettől függetlenül mégis olyan embernek tartom magam, akit könnyen el lehet felejteni. Ne kérdezzétek, csak így érzem.
Jahm, rámjött a nagy alkothatnék és VD-re készült egy új design. Yay. Hát... ráfért már. Ha valakinek elcsúszik, szóljon. Igazából jobban élvezem ha a semmiből építhetek fel egy oldalt, mintsem így, hogy a forráskódban keresgéljem mire hogyan hivatkozzak.
Nos, azt hiszem ennyi mára. Majd úgyis jövök ha még lesz valami. Addig is mindenki vigyázzon magára és próbáljon meg másokra is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
