És mivel olyan sokat írtam, hogy GP nem tudja kezeni, itt folytatódik a film véleményezése!

~.oOo.~

Aztán a karakterek. Az első a csapatból, akivel találkozunk, az Kristen. Én nagyon szerettem Kristen karakterét, igazán szórakoztató volt nézni a kilengéseit. Egyszer félénk, aranyos lány, aztán teli tüdővel sikít, mint az őrült. Ahogyan előzőleg is említettem, Kristen talán többet sikít, mint beszél az egész történet alatt. Taryn először érdekes volt, de miután jobban belemenünk a történetbe, lehetett látni, hogy jóval felelősségteljesebb, mint ahogy elsőre kinéz. Rajta lehetett látni, hogy aggódik a többiekért és próbál jó csapatjátékos lenni, csak a jelleme volt kissé lázadó, amivel igazából nincs is baj, illett ez a viselkedés a karakter háttértörténetéhez. Aztán itt van nekünk még az utolsó lány a csapatból, Jennifer. Azt hiszem ő fogott meg a legkevésbé a lányok közül és nem csak azért, mert olyan keveset szerepelt. Úgy külnösebben nem volt benne semmi, ami negatív érzéseket kellett volna, de valahogy mégis. Lehet, hogy a színész játéka, vagy a karakter jelleme... Nem tudom. Jennifer annyira nem került közel a szívemhez. Áttérve a fiúkra, először is Phillip. Csak mert őt veszítjük el először... Éppen ezért nagy hatást nem is hiszem, hogy gyakorolt volna bárkire. Tetszett, ahogyan az első foglalkozáson megemelte a hangját és beszólt Dr. Simmsnek, a halála / rémálma pedig eszméletlen volt. Nos, többet nem is tudok hozzáfűzni Philliphez, gyorsan elveszítettük. Joey, a visszahúzódó néma srác... Az ő karaktere megnyert mert... nos, aranyos volt és talpraesett ha arról volt szó. Gondolok itt az első halálesetre, amikor megpróbált segíteni azzal, hogy felvert mindenkit. Azonnal kapcsolt és azonnal cselekedett annak ellenére, hogy milyen állapotban volt és milyen hátrányai voltak a többiekkel szemben. Az egyetlen gyenge pontja úgy tűnik a szexi nővérke volt, heh. Őszintén szólva ez is aranyos volt, ahogyan teljesen bele volt zúgva abba a nővérbe. Will is igazán szimpatikus karakter volt, nem tudom miért. Ő is kész volt a harcra és eléggé csendes fiúnak is mondható. Meg aranyos volt ő is, főleg ezzel a wizard master dologgal. Igazi kocka, rokonlélek, én megértem. Na meg ő volt az is, akinek sikerült meglepnie Freddyt az álombéli erejével. Ez már valami. Aki pedig nem igazán nyerte el a tetszésemet az Kincaid volt. Először is, miért volt folyton ilyen feszült ez a gyerek? Az sem tette szimpatikusabbá, hogy Phillip halála után kb semmit nem érzett, csak dühöngött és állítgatta, hogy Phillip azért halt meg mert gyenge volt. Annak ellenére, hogy pont, hogy MIATTA halt meg a fiú! Agh. Ha akkor felkeltette volna, vagy legalábbis megpróbált volna tenni valamit, akkor nem lennék ennyire ellenséges vele, de le se szarta és utána se izgatta Phil halála. Oké, a srác alvajáró volt, de tudta mindenki milyen veszélyesek az álmok, mindenkit kísértett Freddy, talán megpróbálhatott volna tenni valamit. Még ha nem is sikerül, a szándék legalább meglett volna. De nem. A film további részeiben sem lesz rokonszenvesebb karakter a számomra és innentől csak idegesítő, hogy miért pont ő lesz az egyik, aki túléli? Miért nem Will? Vagy miért nem Taryn? Az ő karakterük sokkal segítőkészebb volt és sokkal jobban próbáltak együtt harcolni a többiekkel. Nem értem mi értelme volt pont Kincaidet megmenteni.

Ha már halálok... Igenis sajnáltam, hogy elveszítettük a kölykök közül Tarynt és Willt. Phillip is rendes srácnak tűnt, de annyit nem szerepelt, hogy érezzük a későbbiekben a hiányát, Jennifer pedig... igazából nem tett hozzá semmihez semmit, szóval ő sem volt annyira nélkülözhetetlen karakter. Folyton csak arról magyarázott, hogy tv sztár lesz és kb ennyi volt a karaktere.

A személyzet soraiból egyértelműen Dr. Gordont és Nancyt kell kiemelni. Dr. Gordonban tetszett, hogy tényleg mindent megtesz Dr. Simms hülyeségei ellenére és hogy lassan döbben rá arra, hogy talán nem is beszélnek hülyeséget a kölykök. Lassan feladta a saját hitét, a tudományba vetett bizalmát és megpróbálta elfogadni és megérteni amiről Nancy és fiatalok beszélnek neki. Azért, mert segíteni akart, mert nem akart több áldozatot. Az ő karakterével élesen szemben állt Dr. Simms, aki épp az ellenkezőjét tette, annyira hitt a saját igazában, hogy teljesen elment a lényeg mellett ezzel veszélybe sodova az intézet lakóinak életét. Aztán ott van Nancy is az első részből. Olyan sokat nem változott, szerettem a karakterét. Óvatosan közelítette meg az egész problémát, mert tudta, hogy ha csak úgy kitálal Freddyről akkor valószínűleg őt is idiótának fogják nézni. Volt már benne tapasztalata. Ő egy olyan karakter volt akihez bizalommal fordulhattak a fiatalok és megértette őket, megpróbált nekik segíteni és mikor szükség volt rá, szembeszállt Freddyvel is értük. Éppen ezért volt olyan szomorú az ő elvesztése a film utolsó részében. Akit azt hiszem meg kell még említeni, az Mr. Thompson. Lehet, hogy nem szerepelt sokat, de én kedveltem a karakterét. Eleinte nem volt túl segítőkész, de ez valahol érthető is. Átélte az első részben azt, amit, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az ő története sokkal régebbre nyúlik vissza, arra az időre, amikor Freddy még élt és hús-vér sorozatgyilkosként tevékenykedett. Nem elég, hogy egy ilyen figura mászkált szabadon a környéken ahol élt, ő volt az egyik a szülők közül, akik végeztek vele. Mr. Thompsont túl sok dolog kötötte Freddyhez, túl sok szenvedés, ezért nem meglepő, hogy ezúttal megpróbált kimaradni a dologból. Csak nem sikerült, ennek pedig meg is lett az ára. Az ő halálát is sajnáltam, de valahol meg is értettem. Ennek így kellett lennie.

Mary Helena, azaz Amanda Krueger karaktere igazán érdekes. Ő lényegében egyik oldalhoz sem tartozik, a jelenléte mégis szükséges. Nélküle nem jutnak a karakterek olyan információhoz amivel legyőzhetik Freddyt. Hogy eddig hol volt az első két film alatt? Ki tudja. Szükség volt erre a plusz karakterre akinek megvan a tudása ahhoz, hogy véget vessenek a rémálmoknak. Valószínűleg azért is jelenik meg és beszél arról hogyan állíthatják le Freddyt, mert annak idején úgy tervezték, hogy ez lesz az utolsó Rémálom film, így ki kellett találni valami lezárást. Lehet, hogy Nancy az első részben valamilyen szinten legyőzte Freddyt, de nem tudta elpusztítani. A második részben Lisa csókja is csak kiűzte Jesse testéből, de továbbra sem pusztult el.  Az előző hősöknek nem volt olyan tudás a birtokában amivel megölhették volna végleg a férfit, így valahogyan kellett találni valami megoldást erre, Mary Helena karaktere pedig annyira adott volt. Elvégre Freddynek nem volt előtörténete, csak annyit tudtunk, hogy gyerekeket ölt és halálra égett. A gyilkosságai előtti idő még üres volt, könnyű volt kitölteni Mary Helena karakterével. Nekem nem volt bajom vele egyébként, szerintem érdekes, titokzatos karakter volt.

És most jöjjön maga Freddy. Azt hiszem a filmben a fókusz kicsit elmozdult Freddyről, de mikor szerepelt, akkor emlékezetes volt. Kicsit többet foglalkozott most a film a többi karakterrel, mint szokott. De ez semmit nem von le a filmből és kicsit sem szorítja háttérbe Freddy karakterét, mert ahogyan írtam, mikor jelen van, akkor igazán a középpontba kerül és remekül teljesít. Amit külön imádtam még Freddyvel kapcsolatban azok a módszerei. Eddig is érdekes dolgokat láthattunk belőle az előző filmekben, de úgy érzem, hogy valamifajta csúcspontot értek el Freddy trükkjeivel. Érdekes, izgalmas, néha visszataszító víziói voltak a fiatalok számára, erre pedig csak rásegítettek az effektek és a trükkök amiket a készítők alkalmaztak. A trükkök igazán tetszettek. Néhol lehetett látni, hogy mű az egész (mondjuk mindenki eleve tudja, hiszen ez egy film, de na), de a hangulatot nem rontotta el egyik ilyen baki sem. Freddy hozta a tőle elvárt vonalat, ráadásul remekül.

Amit még érdemes kiemelni az a Dokken nevű banda! Nem vagyok Dokken rajongó és nem is ismerem sok dalukat, de szeretem a stílust amit képviselnek és annyira jó, hogy sikerült ezt összehozni ezzel a Rémálom filmmel. Dokken dal szól a film elején, mikor Kristen rádiót kapcsol és próbál ébren maradni, Taryn az első jelenetében Dokken pólót visel és Dokken dal szól a credit roll alatt is. Egyszerűen csak menő. Főleg, hogy a Dream Warriors című daluk a filmhez készült és a videóklippet is a színészekkel a film díszletében forgatták. Amit most beszúrok ide, az a VHS kazettán is szereplő klipp a promó intróval. Freddynek úgy tűnik két gyengesége van, a szentségek meg a metál.

A film elején egyébként az "Into the Fire" c. dalukat hallani.

Véleményem szerintem ez a rész igazán jól sikerült. Gondolok itt a forgatókönyvre, az effektekre, a karakterekre. A film csak úgy nézeti magát, csak úgy sordódik az ember mire azt veszi észre, hogy máris a finálénál van. Nagyon tetszett az a rész, mikor Nancy és Dr. Gordon kettéváltak a film tetőpontja előtt. Érezni lehetett a feszültséget, az izgalmat, érezni lehetett, hogy most aztán valami nagy dolog van készülőben, jön a végső csata és mindenki ott van és mindenki belead mindent. Még Freddy is. Izgalmas volt ahogyan kettévágták a küzdelmet is, egyik fronton Nancy és kölykök, a másik fronton pedig Dr. Gordon és Mr. Thompson igyekeztek véget vetni a férfi ténykedéseinek.

Azt hiszem most már tényleg ideje lenne leállnom, így is rengeteget írtam már erről a filmről, szóval zárok. Tetszett a film, de azért a második részt sem felejtettem ám el. ... A szívemben él... Na jó...

- Yui