▶ Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.
Elkezdődtek a kerti munkálatok végre. Vártam már. Kert rendezés, metszések, takarítás az ősz meg a tél után, föld lapátolás, ásás, vetés, ilyesmi. Én valahogy élvezem ezt, akkor is ha egész délelőtt kint vagyok és ások. Nem tudom, megnyugtatja az embert és közben mégis kint van a levegőn és valami olyasmit csinál ami nem csak neki, de a környezetének is jó. Azt hiszem ettől boldog vagyok.
Random mód a kertben járkálva a füvön találtam egy kicsírázott makkot. Az utca végén van egy tölgyfa. Hogy hogyan került onnan a makk a mi hátsókertünkbe (ráadásul), arra nem tudtam rájönni, de ott volt és kinőtt a semmibe. Szóval megfogtam és beleültettem egy cserépbe. Remélem megmarad. Kíváncsian várom mihez fog kezdeni.
Felszabadult egy kis időm, így gondoltam a játékomra is fordítok belőle, elvégre igencsak el vagyok maradva magamhoz képest. A grafikai editek mellett elkezdtem végre lassan kijavítani az eddig felgyűlt hibákat. Mielőtt tovább megyek, úgy érzem ezt legalább meg kell tennem. Van egy debug füzetem, amibe felírom próba játék közben, hogy mi nem stimmel, aztán később visszatérek és kijavítom a hibákat. Eléggé időigényes dolog, mert sokszor az egyik hiba szüli a másikat és összeállnak egy láncreakcióba. Plusz azok a hibák, hiányosságok, amikről eddig is tudtam, csak lusta voltam kijavítani őket. Haladgatok, próbálkozok, tesztelgetek, de a néha már komolyan a hajamat tudnám tépni egy-egy helyzeten. Mikor vagy 50× megnéztél egy jelenetet, de tudod előre, hogy 51. alkalommal is meg kell majd nézned, mert még mindig késik az egyik karakter 1 másodpercet. De az még a jobbik eset mikor az ember tudja hol a hiba, min kell állítani. Vannak olyan esetek, amikor végignézek minden eseményt, de mégsem találom meg egyikben sem a hiba forrását, vagy mikor az engine limitjei miatt nem működik valami, hiába is képzelem el mit akarok.
Szóval most nem haladok előre, sokkal inkább átláthatóbbá teszem azt, ami eddig megvan és megpróbálom kigyomlálni az eddig felgyűlt hibákat, pótolom az eddig hanyagolt grafikai részeket. Igazából nagyon gyorsan lehetne ezzel haladni ha csak egy egyszerű játékot csinálnék. Értsd, nem akarnék belerakni mindenféle bonyolultabb dolgot vagy éppen az alap grafikával dolgoznék. De neeem. Amúgy is frászt kapok a program alap grafikájától. Igaz lehet, hogy időigényes amit csinálok, de legalább olyan, vagy legalábbis hasonló ahhoz, amit elképzeltem. Elégedettséggel tölt el, mikor látom, hogy kezd felépülni, összeállni az a világ, amit megálmodtam. Ezért ölök bene annyi időt és energiát. Ha nem így csinálnám, nem lennék elégedett az eredménnyel, még akkor sem ha jó és működőképes lenne a program.
Nem tudom mi van velem, mostanában megint elkezdtem játszani mikor éppen van rá valamennyi időm. Nem igazán veszek most elő új játékokat, mert bevallom, agyilag lusta vagyok megismerkedni egy új rendszerrel meg új szabályokkal, így inkább előveszem a régi, már kijátszott játékaim és azokkal megyek egy kicsit. Ilyen például a Castlevania - Legacy of Darkness (N64) is. Nem a legjobb CV játék (az irányítás meg a kamera helyenként egy rémálom), de ennek hatására szerettem meg az egész sorozatot, így számomra különleges ez a játék. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jól meg tudja teremteni a hangulatot. Jó kis sötét hangulatú kalandjáték vámpírokkal meg mindenféle horror elemmel amiben 4 karakterrel is játszhatsz. Mindegyik hős más-más okból látogattja meg a sötét kastélyt.
A másik, amin már gondolkodok egy ideje, az a Trace Memory (NDS). Maga a játék egyszerű, rövid, aranyos és szép. Így újrajátszva pedig rájöttem, hogy a játék milyen jól kihasználja a Nintendo DS képességeit. Érdekes volt, de mégis ötletes. A főszereplő egy Ashley nevű fiatal lány, aki azért látogat el nagynénjével a Blood Edward szigetre, hogy találkozzon a rég halottnak hitt apjával aki tisztázhatja miért tűnt el a lány életéből és milyen kutatásokkal foglalkozik. Útja során Ashely találkozik egy fiatal fiú szellemével, D-vel, aki több, mint 50 éve vesztette életét a szigeten, de nem tud tovább lépni, mert nincsen semmiféle emléke az életéről. A páros elindul az Edward kúriába, ahol reményeik szerint megtalálhatják Ashley apját és D emlékeit miközben felfedik azt is mi történt annak idején a házban, ami tragédiák sorozatához vezetett.
Egy egyszerű kalandjáték kirakókkal. Tárgyakat szedhetsz össze, használhatod őket, hogy megoldd ezeket a kirakókat és mehess tovább. Érdekes abból a szempontból is, hogy rég halott emberek dolgai közt turkálsz, bejárod a szobáikat, leveleket, naplóbejegyzéseket olvasól tőlük, végignézed a családi albumot... És közben hallgatod, ahogyan D megpróbál visszaemlékezni rájuk és beszélni róluk.
Elnézve ezt az introt... Mindenkit lelőnek. :'D
Mostanában valahogy megjött a kedvem VD-t szerkeszteni is, ott is aktív lettem valamennyire.
|| Ez itt a reklám helye >>> →→ [ VD ] ←← <<< Ez itt a reklám helye ||
Csak mert kevés a látogató.
Nem tudom hallottatok-e róla, de terveznek egy élőszereplős Pindúr Pandúrok adaptációt. A lányok idősebb kiadásban szerepelnének benne. Kissé lefagytam, mikor meghallottam és egyből végigfutott az agyamon, hogy úgy tűnik mindenáron el akarnak rontani mindent, amin felnőttünk. Ezekenek nem szokott jó vége lenni. Azt mondták, a Winx Club film se volt a legjobb. Nem láttam, mostanában döbbentem rá arra hogy az is létezik. Miért? Tény, nem volt szerves része az életemnek gyerekként, de ismertem a sorozatot és néztem is néha. Viszont a Pindúr Pandúrok teljesen más kategória. Emlékszem, egyik unokahúgom nagyon szerette, minden nap, mielőtt elindult az iskolába, meg kellett nézni, így kénytelen voltam megnézni én is pár részt, sőt, mikor én gyerek voltam, akkor is ment. Először csinálnak belőle egy rettenesen gagyi folytatást, majd ez? Komolyan emberek, ne tapossuk már még jobban, ennél még a japán verzió is értelmesebben néz ki, pedig aztán az sem egy hű átdolgozás, sőt. (Mellesleg az OP-ot Nana Kitade énekli és egész jó. [Kibou no Kakera]) Ezek után már komolyan féltem a többi rajzfilmet amin felnőttünk. De végül is ez a legegyszerűbb. Vegyünk egy régi, bevált történetet (teljesen mindegy, hogy film vagy játék, semmi sem szent), adjuk hozzá a "modern formulát" és bumm, film. Gondolják úgyis megveszik, legalább azok, akik ismerik az eredetit. Az lényegtelen, hogy utána egész este a padlón sírnak.
De felhúzott ez, jobban, mint kellene. De... itt most nem arról van szó, hogy megtapossák a gyerekkorunk rajzfilmjeit, hanem arról is, hogy így ismertetik meg az új generációval őket. Mármint azokról beszélek, akiknek semmi esélyük nem volt látni az eredetit, mert akkor még... nem is éltek. Megnézik ezeket a szar filmeket és elkönyvelik magukban, hogy egy baromság az egész, holott lehet, hogy az eredeti csak egy rajzfilm, de több értelem van benne, mint a filmben. Több oldalról kiakasztó számomra a téma.
Viszont ki tudja, lehet, hogy nagyon jó lesz. (Kétlem.) Az esély megvan rá. Lehet, hogy tényleg jól megcsinálják ezúttal. Elvégre a Castlevania sorozatról is összességében pozitív volt a véleményem, bár voltak benne számomra nagyon kritikus hibák leginkább a karakterekkel kapcsolatban, amiket el is lehetett volna kerülni HA az alkotók úgy akarták volna. Szóval nem vagyok teljesen megelégedve, de nem is csalódtam. De ezt úgyis kifejtettem a km-es posztban, amit szerintem senki nem olvasott el mert rohadt hosszú. A lényeg, az esély megvan arra, hogy jó legyen, de én annyira nem bízom benne.
Csak egy megjegyzés így a végére. Eléggé humoros (vagy inkább elkeserítő) számomra, hogy vannak még olyan oldalak, ahol élnek a lehetetlen cserefeltételek. Szerintem tudjátok milyen feltételekre gondolok. Mikor megszabják, hogy milyen sűrűn legyen friss az oldaladon meg mennyi legyen az átlag látogatód, ilyesmi. Biztos vagyok benne, hogy többet is fel tudnánk sorolni ha akarnánk. Az meg már csak a pláne ha maga a szerkesztő sem tudja ezeket teljesíteni a saját oldalán, de azért másoktól elvárja. Ahj, emberek.
- Még mindig emlékszem arra a pillanatra... A magasban lengetted ezt a bugyit és azt kiáltottad "Tiltakozom!"
- ...Van itt valami, amire szeretnélek megkérni, Trucy. Ezt az emléket zárd gyengéden a szíved legmélyére és soha ne beszélj róla.
Munkahelyen folyik tovább a dolgozás, kezdek kilépni a munkakörömből is. Eddig csomagoltam / minőség ellenőrt játszottam (azt mondták már kiszúrják a szemem, mindent észreveszek...), most már vasalok is néha. Hm. Mondjuk nem mintha zavarna. Nem tudom írtam-e már, de egy varrodában vagyok jelenleg. Szóval az a vasalás egy nagy ipari vasalón történik. Hát a hátam nem köszönte meg, van súlya annak a cuccnak, arról nem is beszélve, hogy a kezemet is párszor leégettem már.
Ha már varrás meg minden... nemrég vettünk is egy varrógépet onnan. Állomány csere volt és a régieket eladták, szóval gondoltuk miért ne. Gondolom mondanom sem kell, hogy nem egy kis háztartási varrógépről van szó. Anyukám használja inkább, de kipróbáltam én is. Nekem egyelőre eléggé gyors, lenyomom a pedált, a gép meg villám tempóban elindul. Ki kell még tapasztalni ezt. Mondjuk ahhoz képest, hogy nem ültem még varrógép előtt soha életemben, azért büszke vagyok magamra és a próba varrásomra. Hasznos dolog ha van ilyesmi a háznál.
Aztán egyik játék maratonból csúsztam a másikba. Jobban mondva nehezen lehet maratonnak nevezni valamit, ami mellé csak 1-2 órára ülök le, de ha így van időm. Ez most... kell nekem. Az idegrendszerem helyes működése érdekében. Miután kijátszottam a Fire Emblem: Shadow Dragont (az utolsó pálya brutális volt), előszedtem még egy hosszú játékot, ez a Rune Factory: A Fantasy Harvest Moon. Ez a játék eléggé régóta megvan nekem, de sosem szedtem elő komolyabban. Emlékszem, egyszer elkezdtem, de nem sokáig jutottam benne, nem tudom mi volt a bajom vele. Elkönyveltem, hogy hagyjuk, nem jött be. Aztán így a FE után nézelődtem a játékaim között és gondoltam talán egy próbát megér megint, mit veszíthetek? Nos, nem volt rossz döntés ismét belevágni, igazán megszerettem a játékot.
Először nem értettem mit jelent a címben, hogy "A Fantasy Harvest Moon." Oké, a Harvest Moon sorozatot ismerem, és szeretem is, de... Aztán utána néztem és kiderült, hogy ez a játék egy HM spin-off fantasy elemekkel. Oh, vagy úgy... Itt nem csak a farmodat kell rendezni és termesztgetni a növényeid meg beilleszkedni a városka életébe, itt van egy komolyabb történet a háttérben és fontos része a játéknak a helyi dungeonok bejárása is harcokkal egybekötve. Csak wow. Egyik pillanatban még a farmodon a retket kapálod, a másikban meg az egyik dungeon mélyén éppen halálos harcokat vívsz egy sárkánnyal. Annyira eltérő a két téma, amit összeolvaszt a játék, de mégis... Olyan szórakoztatóra sikeredett.
A történet egy fiúról szól, aki összeesik valahol Kardia kisvárosának közelében, de egy éppen arra lakó lány, név szerint Mist, megtalálja és megmenti. A fiú amnéziás és egyáltalán semmi emléke nincs arról, hogy kicsoda valójában és mit keres ott ahol, még a saját nevére sem emlékszik. Miután megbeszélik a lánnyal, hogy mostantól Ragunának fogák hívni, Mist odaadja neki a használaton kívüli farmját, hogy éljen ott, amíg vissza nem térnek az emlékei. Viszont a földet művelni kell. A helyi barlangok bejárása közben pedig érdekes eseményekre derül fény. Minél tovább halad a történet annál több nyomot szed össze Raguna és egyre csak közelebb kerül ahhoz, hogy megtudják, ki a felelős a barlangokban megjelent szörnyekért miközben abban reménykednek, hogy az incidens során kiderül az is kicsoda a fiú valójában. Jó nagy vonalakban. Persze ezen kívül belefolyhatsz a városka életébe, megismerkedhetsz a lakókkal, sőt, megkedveltetheted magad a lányokkal is, akik közül egyet feleségül is vehetsz!
De ha már a Harvest Moon meg Rune Factory játékoknál tartunk. Történt egy nagyon érdekes dolog amit akkor észleltem, mikor a Harvest Moon - More Friends of Mineral Town-al játszottam. Először is meg kell említenem, hogy ez a játék nekem megvan fizikailag, játék kártya / kazetta formájában és egy eredeti GBA-n szoktam használni. Nem emulátor, fizikai forma. Ez egy fontos dolog lesz. A Friends of Mineral Town rész két verzióban létezik. Először is kijött 2003-ban a "fiú verzió", majd 2005-ben a "lány verzió" More Friends of Mineral Town címen. Ugyan az szinte a kettő azzal az eltéréssel, hogy a "fiú verzióban" logikusan fiú a főszereplő és a lányokat lehet meghódítani, a "lány verzióban" pedig lány a főszereplő és fiúkat lehet meghódítani. Mint látszik, én a lány verziót szereztem be, mert... lány vagyok! Ennyit a bevezetésről, jöjjön a lényeg. Mindkét játékban létezik egy esemény, ez a 4:44 esemény. Akkor következik be, ha a játékos hajnali 4:44-kor bekapcsolja a tv-t. A lány verzóban ilyenkor (a japán és nyugati verzióban egyaránt) egy elnyomhatatlan párbeszéd ablak jelenik meg, amiben megállíthatatlanul ismétlődik a következő üzenet: "4 時 44 分". Egy ideig ismétli önmagát, majd megszűnik és kikapcsol a tv. Persze ennek jelentése inkább a japánok számára van, azt mondják a 4 ott nem szerencsés szám. A fiú verzióban ellenben más történik. A nyugati kiadásokban egy játék gyilkos glitcht eredményez az esemény aktiválása. Egy üres párbeszéd ablak nyílik meg újra és újra végtelen loopban. A játékos nem képes kiszakadni ebből, újra kell indítania a játékot a konzol kikapcsolása majd bekapcsolása után. Ez úgy hiszem egy kódolási hiba lehet ami a fordítás után maradhatott benne. Az eredeti japán verzióban nem üres ablak jelenik meg, hanem megállíthatatlanul kiíródó szöveg, ami tippeket ad arra, hogy az átkozott eszközeidről hogyan lehet leszedni az átkot. Ha végzett a szöveg, ismét kikapcsol magától a tv. Nos, nekem sikerült előhozni ezt az átkozott tippes eseményt. Gondoltam megnézem magamnak eredetiben is ezt a 4:44 eseményt, erre megkaptam a japán szöveget. Eléggé meglepődtem. Szóval... megvan nekem a lány verzió nyugati kiadása, amiben szerepel a fiú verzió japán kiadásának egy eseménye. Wow. Ezen igazodjon ki valaki. Mellesleg hiába kerestem rá, semmit nem találtam a neten erről, sőt, sehol nem említik, hogy bárkivel megtörtént volna ez. Érdekes.
Más. Kicsit nézelődtem megint GPn. Érdekes amúgy, hogy volt egy "bevándorlási hullám", kinyitott x oldal, aztán ezzel a lendülettel most az összes vagy megállt vagy bezárt. Tisztelet a kivételnek. Nem értem az ilyesmit, de nem is az én dolgom. Viszont nem erről akartam írni, hanem egy olyan jelenségről, amivel több oldalon is találkoztam. Emberek... miért kell a chatet annyira lekicsinyíteni, hogy kb egy sort lehet csak látni benne? De most komolyan. Valaki mondja meg. Ott a chat, de olyan mikroszkópikus méretű, hogy soronként tudsz csak görgetni is benne, nemhogy normálisan elolvasd az üzeneteket. Ha úgy gondolod, hogy rontja a design összképét, akkor rakd be egy külön menübe, még az is jobb, mint ez a baromság. Főleg ha az a nyomorult chat ráadásul kb olyan széles, mint a fél oldal.
Aztán ott van még az a probléma (vagy kinek mi...) ami régen is szúrta a szemem és nem változott azóta sem. Nem tudom ki hogy van ezzel, de én például nem értem, hogy egy évek óta halott oldal miért kap nagyobb látogatottságot, mint az aktívan működő oldalak? Főleg, hogy sok esetben olyan oldalakról beszélünk, amik enyhén szólva is súrolják a jóízlés határait és még csak semmi érdemleges információ sincs is rajtuk. De lehet én vagyok csak túlságosan kritikus. Lassan már a kedvem is elmegy a szerkesztéstől ezt látva. Értem én, hogy halott a GP (nagyrészt) de naa...
Jöjjön egy kis rajzolás.
1) Ezt múltkor jól elfelejtettem felrakni. 2) Úgy tűnik csak idegbeteg nőket tudok rajzolni... Valamiért úgy megszerettem ezt a karaktert amúgy. 3) Nem tökéletes (és nincs is befejezve), de próbálkoztam. Kissé keverednek a stílusok benne, keresem még azt, amiben kényelmesen tudok színezni. Mégis a legnagyobb lecke az volt: legyen egy NORMÁLIS alapod. Ha az alapot elrontod, akkor utána jönnek majd a kérdőjelek meg az értelmes tekintetek, hogy mit csinálj.
A bejegyzést pedig lezárom Chie Harada gyönyörű hangjával.
Elmúltak az ünnepek, a karácsony, a szilveszter... Szóval mindenkinek boldog mindent és sikerekben gazdag új évet. Vagy ha sikerekben nem is lesz gazdag, legalább legyen jobb, mint a 2020-as év volt. Szerintem már ennyivel is kiegyezik mindenki.
Két ünnep között nem volt dolgozás, mert főnökasszonnyal megbeszéltük, hogy ne legyen. Neki megfelelt, elvégre ő kérdezte tőlünk, hogy akarunk-e dolgozni. Szóval itthon trógeroltunk majdnem két hétig. Aztán jött a plot twist.
Az egész azzal kezdődött, hogy gyógyszert akartunk kiíratni, én is, anyukám is, aztán az asszisztensek pánik üzemmódban ránk hívták a tesztelőket. Komolyan, az én dokim asszisztense még azt is elfelejtette nagy hirtelen, hogy krémet akarok kiíratni, vissza kellett hívnom, hogy légyszi, rakd már fel, tudod, beszéltünk róla... A lényege a dolognak, hogy három teszt után kiderült, hogy jaj, pozitívak lettünk. (Nekem kettő kellett hogy erre rájöjjenek...) Szóval az ünnepi itthonlét után rádobtak egy karanténos itthonlétet is. Mondjuk én az a fajta ember vagyok, akinek nem kell kétszer mondani, hogy maradjon otthon. Egyébként nagy bajunk nem volt, egy kis orrfolyás és fejfájás. Alap dolgok ilyenkor. No, de legalább ezen is túlvagyunk már. 2020 még a végén bepróbálkozott... a mini földrengés után.
Azóta a rend szorgos őrei minden nap jönnek és megnézik megvagyunk-e még. Jobban figyelnek ránk, mint a bűnözőkre, komolyan. Ja, és egy hét után tudtak adni egy piros cetlit is. Teljesen jó, pont időben.
A technikával is meggyűlt ezen időszak alatt a dolgom... Egyik nap véletlenül félrekattintottam gépen és megnyitottam a Visual Studiot. Ebben szoktunk programot írni. Jobban mondva szoktam, mikor még csináltam, most már csak van a gépen "talán jó lesz még valamire" címszó alatt. VS kérte tőlem, hogy hosszabítsam meg a licenset. Ok, nincs semmi probléma, van Microsoft fiók, csináljuk. Mondanom sem kell, nem sikerült, mert valami hibát észlelt. (Microsoft termékeknél csak ismeretlen hiba létezik és a "megoldás keresése az interneten" opció ami megint csak zsákutcába vezet.) De amin a legjobban fogtam a fejem az az volt, amit leművelt, mikor csináltam a fiókot annak idején. Belépek, hogy csináljak MS fiókot... Akarok csinálni? Akarok. Adjam meg a mail címem. Megadtam. Jaj, nem jó, ilyen már létezik. Eh? Soha nem csináltam itt fiókot. Akkor adj jelszó emlékeztetőt. Jaj, nem lehet jelszó emlékeztetőt adni, mert nincs ilyen mail cím a rendszerben. ... Most akkor van vagy nincs?! Komolyan mondom, halálos ez a cég. Erre meg rájött egy lapáttal Yahoo mail, ami kapálózik, hogy lépjek be, mert régen voltam arra és ha továbbra sem használom a címet, akkor törlődik az összes (mind a 0) levelezésem. Kedves Yahoo mail, egyetlen levelet vártam csak életemben arra a címre, azt se tudtad fogadni, szóval szerintem ne erőltessük a dolgot.
Még a szünetek előtt, de sikerült animézni is. Ez már lassan csoda számban megy nálam, de igyekszem. Meg egyébként is, a 2020-as Higurashiról van szó, szóval ez nekem kötelező. Remakenek lett beharangozva, de állítólag a készítők az első x rész kiadása után átnevezték és azt mondták, hogy ez mégse remake. Még jó, hogy tudják mit csinálnak. Vagyis mit csináltak, elvégre a kiadás előtt, már az elkészítés fázisában tudniuk kellett volna mit akarnak, de... én nem szólok bele. Most két opció létezik: vagy tényleg nem tudták eldönteni mit akarnak, vagy az elkészült termék fényévekre állt az eredeti műtől és már nem lehetett remakenek hívni. Mondjuk én sem hívnám annak.
Őszintén? Nehezen írom le, de az én szememben ez a "remake" inkább egy csalódás. Több dolgot átemeletek a visual novelből, de még így is szegényes. Arról nem is beszélve, hogy teljesen eltűnt a sorozat hangulata. Az a Higurashitól már jól megszokott misztikus, titokzatos légkör amitől kitör a frász. Ezt egyáltalán nem éreztem miközben néztem. Pedig (hiába láttam már vagy 100×) az első anime sorozatnál a mai napig érzem ezt, a visual novelről nem is beszélve. Az pedig a csúcsok csúcsa volt, hogy cenzúrát használtak. Cenzúra. Egy Higurashi adaptációban. Elment az eszük. (Vagy csak abban a verzióban volt, amit én láttam? Valamiért kételkedek ebben.) A Kei és Rena között zajló harc pedig inkább egy komédiába illő jelenet volt. Egyszerűen csak néztem és... késztetést éreztem rá, hogy felnevessek. Az elcseszett karakter ábrázolásokat meg ne is említsük. De mégis... egyetlen jó dolog van ebben a sorozatban. Csak egyetlen egy. Az az OP. Az opening valami eszméletlen jó lett a zenével együtt. A openingben több hangulat van, mint az összes négy részben amit eddig láttam. Itt is hagyom, nézzétek meg emberek, tényleg megéri. [Az OP, ami véletlenül jó lett.] De igazából [az end se rossz]. Van egyfajta hangulata.
Mivel most elég sok időm lett hirtelen, úgy döntöttem játszok is egy kicsit. Volt egy játék, aminek a telepítője már eléggé régóta a külsőn hevert, gondoltam előszedem, mert miért ne. Ez a játék az Astebreed volt. Egy indie shoot-'em-up játékról van szó. Igazából... álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. De tényleg, teljesen megnyert. A látvány, a zene, a jelenetek, a játékmenet, minden. Egyetlen bajom van csak vele, hogy nagyon rövid. Mire feleszméltem, már ki is játszottam. Meg kell jegyezni, borzalmasan fájt a fejem miközben az utolsó pályákat csináltam, de kíváncsi voltam a végére. Ez egy olyan játék, amit csak ajánlani tudok a műfaj kedvelőinek.
Itt hagyom a trailert, csak mert epic:
Ahogy írtam, az Astebreed elég rövid volt, így jutott idő másra is. Réges régen, még a régi gépen volt egy játék... amit nem tudtam befejezni. Elvesztek a mentéseim, meh. Ez volt a Fire Emblem: Shadow Dragon (DS). Ez egy középkori fantasy stílusú stratégiai játék amiben mindig valakivel háborúzunk valamiért. Most valahogy megint késztetést éreztem arra, hogy megpróbáljam. Tetszett a történet meg Marth jelleme, szóval nekiálltam. És ha én egyszer nekiállok Fire Emblemet játszani... Akkor ott napokig tartó maratonokra kell számítani. Valamiért ha felveszek egy FE játékot, akkor nem tudom könnyen lerakni. Lehet azért tart nekem olyan sokáig a játék ezzel a sorozattal, mert megpróbálok mindig mindenkit életben tartani. Úgy könnyen megnyerek egy csatát, ha közben feláldozom a gyengébb egységeket, de... nem akarom feláldozni őket. Persze ezzel megnehezítem a saját életem is, mert miért ne.
Történt rajzolás is. Különösebb kommentet most nem fűznék hozzájuk, ez az "én megpróbáltam" csomag.
Hirtelen azt hiszem csak ennyit tudok írni most. Reméljük jobb lesz idővel a helyzet, az év. Közben pedig mindenki vigyázzon magára.
AJÁNLOM AZ OLDALT
