▶ Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.
Ha a vendég hosszabb ideig tartózkodik az Indige erődben, fülét olykor-olykor megüti egy suttogva elmondott különös történet. Szinte legendának tűnhet, annyira hihetetlen, különösen mivel a nép fantáziája az idő múlásával egyre több fantasztikus részlettel színezte ki.
A Casa del Corvóban azonban tilos erről beszélni, mert szomorú emlékeket ébreszt a ház uraiban. A szolgák csak suttogva, éjek idején mormolják el a különös legendát.
Itt vagyok, megjöttem a "nyári szünetről." Mindenkinek kellene néha egy kis nyári szünetet tartania. Ha már a munkahelyemen nincs szabadság... Se semmi más.
Igazából sok említésre méltó dolog nem történt. A munkahelyemet továbbra sem szeretem túlzottan, nem szedtem össze senkit, nem lettem terhes, nem költöztem el, néha úgy érzem az idegösszeomlás küszöbén állok és legszívesebben lelőném magam. Szóval csak a szokásos.
Az elmúlt időszakban két esküvőre is hivatalosak voltunk. Az egyik nővéremék megújító szertartása vagy hogyan mondják (MENYASSZONY VOLT A NŐVÉREM!!! awww! <3), a másik pedig unokanővérem normális esküvője.
Nővéremnél csak visszafogott ebéd volt, unokanővéremnél viszont olyan igazi táncolós, ivós, kiabálós, menyasszony rablós, apró dobálós lagzi. Volt fél 2 mire hazaértünk. Néha jó ilyen dolgokon részt venni, de olyan sok esküvőn voltam már életemben, hogy azt hiszem annyira nem indítanak már be, mint régen.
Persze kezdetben se ruhám nem volt, se cipőm se semmi. De nem voltam egyedül, a fél családnak nem volt semmi értelmes alkalmi ruhája, szóval elkezdődött a boltjárás amit én annyira utálok. Utálok boltokba járni és vásárolni. Főleg ruhákat. Utálok öltözködni meg próbálni. Utálom ahogyan az eladó odajön és áradozik, hogy milyen jól nézel ki, a legtöbb esetben valószínűleg csak azért, hogy vegyél valamit. Velem meg is voltak áldva az eladók. Bemegyek a boltba, megkérdezik mit keresek, én pedig: "Ne legyen rajta semmi gyöngy, se csillogás, se csipke, se fodor, se semmi és legyen sötét. Egyébként alkalmi ruhát."
De nem vagyok egyedül, fiatalabb unokahúgom is kb ez a kategória. Bemegyünk a boltba, egyszer végigfutjuk a kínálatot, ami úgy 5 perc, és már végeztünk is. Aztán amíg a többiek nézelődnek meg próbálnak, addig járkálunk és próbáljuk lekötni magunkat. Egyik ilyen alkalommal az ablak közelében kötöttünk ki. Kinézünk, nézzük a várost... "Kint vagyunk a kirakatban... pózolj!" És mikor bepózoltunk, felbukkant egy nő a kirakat előtt.
Volt itthon nagytakarítás is. Illetve idézőjelesen "nagy", mert egy igazi nagytakarítás nálunk szerintem egy hétig tartana. De így is eléggé sok dolgot sikerült lerendezni ami eddig csak állt. Például kidobtam egy nagy kupac szakadt zoknit, elhúzgáltuk a nagy bútorokat amik mögé normál esetben nem férünk be és kitakarítottunk ott is. Ilyesmi. Néha megnyugtató ilyesmit csinálni és rááldozni az időt. A legjobb az egészben pedig a tudat, hogy tisztább lett a lakás és kevesebb a kacat. Igaz a padlás még hátravan. Egyszer elkezdtem, aztán jöttek a nagy kánikulák meg a 40 fok és úgy döntöttem szüneteltetem egy időre a projectet. Azóta meg nem jutottam fel megint. Arról nem is beszélve, hogy karton dobozokba kezdtem pakolni amit elhordtak nővéremék azóta, szóval köszöntem. Pakolnék, de nincs hova. Egy csomó mindent kidobnék, de nem tudok. Teszem azt elektronikai hulladék amivel meg kell várni az éves gyűjtést, vagy feleslegessé vált üveg, amit el kellene vinni a gyűjtőbe, de nem tudom megtenni csak úgy, ha 10× fordulok biciklivel a város másik felére. Annyira bosszantó, mikor az ember csinálna valamit, de egyszerűen minden az útját állja és végül nem jut sehova.
Arról nem is beszélve, hogy mikor kérdezem ki segítene nekem, csak olyan válaszokat kapok, hogy "csináld egyedül" meg "biztosan nem fogok felmenni." Azaz ott szórakozok egyedül, de mikor hozom le a kidobásra szánt kacatokat zsákszámra meg vödörben, akkor ott áll mindenki a kuka mellett, mert ők átnézik mit dobok ki és vigyem vissza azt, amit ők meg akarnak tartani. Ettől hülyét tudok kapni. Azóta fiatalabb unokahúgom felajánlotta, hogy segít, már csak időt kell rá találni.
Játszottam is kicsit, mert hiányzott már. Jobban mondva az hiányzott, hogy anélkül játszak, hogy jegyzetelnék meg írnék mellette végigjátszást mondjuk. Kellett valami, amit csak egyszerűen élvezhetek. Első előszedett játék a Lord of Arcana volt (PSP) de nem jutott sokáig nálam. Egyszerűen csak... nem. A fejlődés lassúsága, a bossok, az egész felépítés... ahj. Csak ne. Letettem, elég volt, köszönöm az élményt. Lehet, hogy csak nem az én stílusom a játék.
Ez után következett a Dragoneer's Aria ugyancsak PSP-re. Hm. Nem túl ismert játék ahogy elnéztem, mondjuk nem is csodálkozok rajta annyira. Azt nem mondom, hogy rossz volt, de voltak benne olyan elemek amiket talán nem kellett volna vagy talán másképpen kellett volna felépíteni. Mondjuk az alap csapat összetétele. És itt értem ez alatt a karakterek személyiségét. Ahj. Mikor azok négyen beszélgetni kezdenek... Isten óvjon miket. Egyébként játszható, egyszer végig lehet vinni, annyira nem borzalmas, sőt, vannak benne kifejezetten nagyon jó ötletek is. Úgy érzem ez a játék lehetett volna jó is, csak kicsit félresiklott egy-egy ponton és így összeségében a végeredmény nem lett a legjobb.
A történet szerint felébred a nagy, gonosz fekete sárkány és természetesen veszélybe kerül a világ, ahogy ez lenni szokott. Viszont létezik egy csoport, akik különleges erejű emberekből állnak és arra hivatottak, hogy megvédjék a sárkányokat, ők a Dragoonok. Egy fiatal Dragoon, Valen a főszereplőnk, aki elindul, hogy felkeresse a világon élő sárkányokat és megpróbálja őket megmenteni nem csak a fekete sárkány erejétől, de az idő közben sárkány gyilkossá vált ex-Dragonooktól is. Whoa. És persze Valen nincs egyedül, összeszed még három másik személyt is maga mellé.
Érdemes megfigyelni Valen szuper nőies megjelenését. (Szőke srác) Mikor elkezdtem a játékot, azt hittem nő, aztán megszólalt férfi hangon.
Kicsit áteveztem japán indie vizekre is, így került képbe az Alice mare (PC). Eléggé régóta szemeztem vele, ki kellett próbálnom végre. Ami azt illeti, meglepően rövid játékról van szó, viszont kárpótol minket a sok vég és az érdekes történet. Egy novella is készült belőle mellesleg. A játék a WOLF RPG Editorral készült és Miwashiba nevéhez fűződik.
Allen szülei elvesztése után amnézában szenved és egy különleges helyre kerül ahol több, hozzá hasonlóan tragikus sorsú gyerek él. A felügyelőjük egy kedves és törődő férfi akinek célja jól gondjukat viselni a gyerekeknek. Nem sokkal Allen érkezése után felbukkan egy fekete macska, aki egy különös helyre vezeti a fiút. Az álomban, ahová tévedt, kiderül a többi lakó múltja és az is, hogy miért is jött pontosan létre az intézmény amiben tartózkodik, továbbá hogy mi köze ehhez a felügyelőjüknek.
Végül az utolsó amit előszedtem mostanában az ugyancsak egy japán indie játék, a Walking on a Star Unknown (PC). Ebbe viszont teljesen beleszerettem. Annyira aranyos és érdekes. RPG Maker 2000-el készítette Segawa. Nagyon tetszett az egyedi grafika, a karakterek, a jellemek amiket kaptak, az egész rendszer ahogyan fel van építve a játék. Persze azt is megpróbáltam megfigyelni közben, hogy hogyan oldott meg a készítő bizonyos dolgokat, eseményeket a játékban, tekintve, hogy én is Makerrel dolgozom, csak éppen a program egy újabb verziójával.. Érdekes volt készítői szemmel is nézni.
Egy testvérpár, Eddie és kishúga Fukuro útra kelnek a végtelen világűrben, hogy teljesítsék elhunyt édesanyjuk álmát, azaz ízletes ételeket terjesszenek szerte az univerzumban. Egy balszerencsés véletlen során azonban kényszerleszállást kell végrehajtaniuk Calpucca bolygóján. Mivel a hajójuk teljesen használhatatlanná vált, így elindulnak felfedezni az idegen bolygót. A páros hamarosan megtudja, hogy a bolygón éppen főzőversenyt rendeznek a nyertes nyereménye pedig egy kívánság, amit a bolygó istennője teljesít neki. Tehetséges szakácsok lévén Eddie és Fukuro úgy döntenek jelentkeznek a versenyre a kívánságuk pedig nem más, mint az összetört hajójuk megjavítása. A testvérpár elindul, hogy megismerkedjenek a bolygó lakóival, az idegen alapanyagokkal és a hely múltjával. Viszont maga a verseny sem izgalmaktól mentes, a legnagyobb riválisuk a bolygót egykoron megtámadó nép háború istene.
"No matter the planet, no matter the species, they get hungry, and they cook."
Nem sok rajzolás történt az elmúlt időszakban mert valahogy sosem jutok el odáig. Vagy ha el is jutok, akkor csak pár vonalra van erőm és kifújt.
1) - 2) Megpróbálkozásom egy utcarészlet lerajzolásával. Hogy én mennyit szenvedtem rajta... Nem is azzal, hogy lerajzoljam, hanem, hogy mit rajzoljak egyáltalán. Teljesen egyszerű dolognak hangzik, mégis elgondolkodik az ember: mi is van egy utcán?! Aztán ha le is rajzoltam egy-két dolgot, még mindig ott voltak a nagy, üres terek. Ilyenkor mondta azt az agyam, hogy: "rakj pontokat és húzgálj vonalakat." Én meg: "OK". Tessék, kitöltés xD Igazából... nem tökéletes, mert alapvető hibák vannak rajta, de összességében valahol elégedett vagyok vele, de csak azért, mert most próbálkoztam komolyabban ilyen stílusú rajzzal és így sikerült. Árnyékolást tekintve azért a screentone mellett döntöttem, mert... szerintem jobban néz ki, mintha csak simán gépen vagy ceruzával papíron árnyékoltam volna. Az a textura amit a screentone ad, érdekesebbé teszi és nyomtatott hatást kelt. Egyébként a szemetes a kedvencem. Mivel nem tudtam megrajzolni a kerekeit, ezért raktam alá téglát... Milyen kreatív. Az első képen meg látszik, hogy még vonalzóval se tudok normális egyenes vonalat húzni. Ez igazából nagyon idegesít. Miután megrajzolom és kihúzom, akkor látom tisztábban és akkor jövök rá, hogy teljesen ferde az egész. A street art tudásomat meg ne nézzétek, mert nincs.
3 - 4) Ezt nem volt már kedvem / energiám befejezni. Eleve a vonalrajzot sokáig csináltam, a jobb oldalt teljesen elhanyagoltam, nem rajzoltam oda semmit. Akkoriban mindig mikor lehetőségem lett volna leülni rajzolni, már teljesen ki voltam ütve és ragadtak le a szemeim, szóval minden nap húztam pár vonalat és annyi volt. Sokáig tartott így, szenvedősen, nem akart összejönni, szóval nem is lett befejezve végül. Az árnyékok sem, hasonló problémák miatt. Megnyitottam, néztem 10 percig, nagynehezen próbálgattam a vonalakat, az árnyalatokat... aztán ezt sem fejeztem be. Az elsővel ellentétben ehhez használtam fényképet alapnak. A kép nyilván nem így néz ki, ott jobban vannak elrendezve a dolgok :'D
És most agrár híreink következnek.
Jelentem, idén csudálatosan kivirágzott két áfonya bokrocskám a háromból. A kivirágzott kettőt áruházban vettük, a nem virágzót pedig kertészetből. Remélem jövőre lesz kedve virágot hozni, szeretném ha jól érezné magát. A másik kettő viszont úgy tűnik jól van és mára már tele vannak áfonyával! Igaz nem egyszerre érik rajta a termés így minden nap tudok enni vagy 5 szemet és érjem be ennyivel. Persze még az előtt egyem meg, hogy a rigók meglátogatják. Bár nagy meglepetésemre nem csipkedik le ahogy néztem.
De a kertben is történtek sikerélmények. Idén először ültettünk céklát és meglepő milyen nagyra megnőttek! Kilenc üveggel sikerült elraknunk belőle. Ezen kívül a többi zöldségre sem lehet panasz, szóval az hiszem valamilyen szinten sikeres volt ez az év. Nem 5 csillagos a kertünk, de én annak is örülök ha ilyen időjárás mellett ennyi is megterem. Sajnos barackunk az nem lesz idén, a jégesőt nem nagyon bírta ki.
Muzsikával zárom a bejegyzést, szerintem rá fogok szokni erre. Ne kérdezzétek, csak úgy random jött ez az ötlet. Ez a dal eléggé megragadt a fejemben mostanában.
Üdvözlet, közlemény következik az oldal működésével kapcsolatban.
Úgy döntöttem, hogy a blog határozatlan időre szünetelni fog. Ez mit takar? Azt, hogy új bejegyzések nem valószínű, hogy lesznek (a szünet időtartama alatt), ettől függetlenül felnézek néha, hogy mi a helyzet.
Azt hiszem szükségem van egy kis szünetre most. Úgy... összességében mindenhol. Kicsit elhatárolódni, eltávolodni dolgoktól és elszigetelődni. Mondjuk nem mintha nem lennék így is elszigetelve... se párom, se baráti köröm, se semmi, lényegtelen. Vagy éppen pont arra lenne szükségem, hogy beszélni tudjak valakivel? Ki tudja. Úgy érzem mostanában, hogy felesleges minden szó amit kimondok vagy leírok. Elvesztettem a motivációmat és kedvem.
Azt, hogy meddig fog tartani ez a szünet, nem tudom. Lehet csak egy hét lesz. Lehet, hogy egy hónap, vagy annál is több. Ki tudja, érzés kérdése az egész.
Addig is köszönöm az eddigi látogatókat és kommenteket. Meglátjuk, hogy visszatérek-e majd végül.
Most pedig menjetek és váltsátok valóra az álmaitokat! Mindenkiről csak jót akarok hallani! Én addig keresek valamit, ami erőt ad ahhoz, hogy tovább menjek.
Ui.: Nézzétek a jó oldalát. Én legalább szólok, hogy nem leszek egy ideig, nem pedig csak lelépek egy szó nélkül és hátrahagyom az oldalt. Milyen rendes vagyok, nem igaz?
- Yui, aki köszöni az eddigi kitartást és a türelmet
Ahj, emberek mostanában nagyon szét vagyok esve. Úgy érzem sehogy sem tudom rávenni magam arra, hogy koncentráljak. Úgy értve a lényeges dolgokra. Minden eszembe jut, minden tereli a gondolataim és ez bosszantó már. Felesleges dolgokkal van tele a fejem és elterelik a figyelmem a lényegről. A százféle gondolatom százfelé megy és mindegyik létrehoz egy új gondolatmenetet én meg ugrálok közöttük és a végén arra jutok, hogy semmire nem jutottam. Ti mit szoktatok csinálni ilyen helyzetekben? Hogyan próbáltok meg összpontosítani a lényegre mikor minden létező dolog ellenetek van? Valaki árulja el a titkot.
Jut eszembe, nemrégiben volt egy nagyon idióta álmom. Este volt, az éjszaka közepe, az utcán pedig kocsival járkált fel-alá egy fickó. Aztán kiszállt és elindult random irányokba, össze-vissza, miközben magában azt motyogta, hogy "Cipőboltot kell találnom..." Mivel szemmel láthatólag a környéken sehol nem volt cipőbolt (de ha lett is volna, bizonyára zárva lett volna...), így némi körözés után megint kocsiba szállt és elhajtott. Nem tudom. De ne mondjátok, hogy nem lenne ijesztő összefutni egy ilyen fazonnal este az utcán.
Történt olvasás is, mert már kezdett hiányozni. Itt szemezek mióta az ezer éve megvett, de soha el nem kezdett könyveimmel. Mindig az eszemben van, hogy kellene olvasni, de valahogy sosem sikerül elkezdeni. Pedig olyan jó dolog. Ennek örömére leemeltem a polcomról a legvékonyabb könyvet, ami olvasásra várt, ez a Vendéglő a világ végén (Douglas Adams) volt. A könyvsorozat első része is nagyon tetszett (Galaxis útikalauz stopposoknak), szóval örömmel kezdtem el.
Nos, a Vendéglő a világ végén tartja elődje őrült szintjét, sőt, jóval tovább is lép, méginkább megkeverednek a dolgok, amik mégőrültebb helyzeteket szülnek. Ez egy olyan könyvsorozat, amiben sosem tudod, hogy mi lesz a következő lépés, mert annyira hirtelen történnek annyira hihetetlen és vad dolgok, hogy kikövetkeztethetetlen az egész. De ettől szórakoztató, ez adja meg a humort, ez kelti fel újra és újra az olvasó figyelmét és ösztönzi arra, hogy tovább és tovább lapozgasson. Azt hiszem ezért szeretem annyira. Na meg a humor miatt, amit egy percre sem hagy el, még a legkiábrándítóbb, legsötétebb pillanatokban sem, így egyfajta különös hangulatot kölcsönözve ezeknek a jeleneteknek. Arról nem is beszélve, hogy többször tárgyal ki a történet a társadalomra, az emberi gondolkodásmódra vonatkozó témákat és ez számomra érdekes, mármint felkelti a kíváncsiságom. Még ha kicsit komolytalan, humoros vagy éppen kicsavart módon is teszi, de ez csak fokozza a hatást.
Ebben a részben a kis csapat beül megnézi hogyan lesz vége a világnak, aztán hirtelen más dolguk akad és tovább állnak, találkoznak azzal az emberrel aki irányítja az Univerzumot (és pusztán kíváncsiságból merő egy hétig képes beszélni egy asztalhoz, hogy aztán megfigyelje a reakcióit) és rátalálnak az őskori Földre ahol még kérdéses (bár valószínű), hogy átveszik-e a "barlanglakók" helyét az idegenből jött (többek között) telefonmosók és fodrászok. És még keveset is mondtam.
– Ha egyszer az életben a szemem elé kerülök – fogadkozott Zaphod –, úgy leütöm magamat, hogy azt sem fogom tudni, mi ütött belém!
– Ide hallgasson – mondta Zarniwoop. – Emberek járnak ide, ugye? Hajókkal...
– Azt hiszem, igen – mondta a férfi, és átadta az üveget Trilliannek.
– És megkérik magát – folytatta Zarniwoop –, hogy döntsön helyettük. Emberi életekről, világokról, nemzetgazdaságról, háborúkról, mindenféléről, ami odakint zajlik az Univerzumban.
– Odakint? - kérdezte a férfi. – Hol odakint?
– Hát odakint! – mutatott Zarniwoop az ajtóra.
– Honnan tudja, hogy van-e bármi is odakint? – kérdezte a férfi. – Csukva van az ajtó...
A kertben is többet vagyok mostanság, hogy elkezdtek kibújni az elvetett dolgok. Jó esetben. Azért jó látni, hogy nagyrészt növésnek indultak. Meg hát velük együtt a gazak is, szóval elkél a rendszeres gyomlálás. Emberek, ez a gazolás addiktív. Leáll az ember, mert éppen nézelődik és meglát egy kis gazat a zöldség tövében, odamegy és leszedi. Aztán meglát még egyet. Odamegy és leszedi. Aztán meglát még egyet, meg még egyet és még egyet, a végén pedig azt veszi észre, hogy eltelt egy óra. Közben pedig hallgatom a kert végében rohamos gyorsasággal gyarapodó béka populációt. A szomszédok hogy örülhetnek nekik.
Nekikezdtem megint egy játéknak. Zavart, hogy Final Fantasy VI-ból még nem írtam végigjátszást, így elkezdtem. Aztán rájöttem, hogy ez nem megy olyan könnyen, mint ahogy azt elképzeltem. Meg egyébként is, szeretem azt a játékot, nagyon. Kijátszottam már párszor és imádom, az egyik legjobb RPG, amit valaha alkottak, annak ellenére, hogy nem tökéletes. De az ötletek, amikkel dolgozik, a karakterek, a történet mind emlékezetessé teszik. Például a mai napig számomra Cefca az egyik legjobb főgonosz akit bármilyen médiában láttam, lehetne sorolni miért. Szóval akinek van lehetősége elkezdeni és kipróbálni (lehetőleg az eredeti SNES verziót), az tegye megy, nem fogja megbánni.
Random rajzolás.
1) Pillangóvirág~ Olyan szépek, úgy szeretem őket. Szokott lenni hátul a kertben is. 2) Mivel olyan régen volt Árny Professzor, hogy lassan azt is elfelejtjük, hogy létezik, így visszatért. Firka stílusban, mert nem volt kedvem normálisan rajzolni. Ami azt illeti, mostanában elég sokszor veszem elő ezt a firka stílust, valamiért jobb szeretek ebben alkotni, lehet csak az egyszerűsége miatt. 3) Karakter design, vagy valami olyasmi. Gyakorlat.
A hangulatom meg tiszta hullámvasút mostanában, mintha nem lenne elég ez a túlgondolós baromság. Egyik pillanatban úgy érzem minden rendben van és egész jól elvagyok, a másikban meg legszívesebben fejbelőném magam és utálok mindent és semmi értelme semminek. Szóval csak ülök és várom, hogy elvonuljon ez is.
Zárásként egy Billy Idol dal, ami mostanában megfogott. Pedig mikor először hallottam, akkor nem is tetszett.
AJÁNLOM AZ OLDALT
