Elérkezdtünk egy olyan témához, amiről tudnék mesélni órákat, sőt napokat is. De most próbálom visszafogni magam. Az egyik kedvenc játék sorozatom, a Castlevania sorozat adaptációjáról van szó. De kezdjük a legelején.

Réges-régen, még évekkel ezelőtt kaptunk egy ígéretet arról, hogy lesz majd egy nagy Castlevania move, a III. NES játék történetéből. Még plakátot is mutogattak róla, de ez a film sosem készült el. Viszont 2017-ben kaptunk helyette egy sorozatot, méghozzá egy első évadot, azaz eleve magában hordozta a folytatás ígéretét. Gondoltam, majd írok róla egy szösszenetet, ha megnéztem az összes beígért 3 évadot, helyette a harmadikat is úgy zárták le, hogy lesz egy negyedik majd talán jövőre valamikor. Nos, eddig tudtam várni, eléggé sok mondanivalóm felgyűlt az első évad óta, így a harmadik végén meg aztán nem tudom már tovább visszafogni magam.

De mi is ez az egész tulajdonképpen? A Castlevania egy 1987-ben indult akció platform játék sorozat. Leginkább gótik és horror elemekkel dolgozik, szörnyekkel, vámpírokkal, a fő helyszín pedig általában Castlevania, Dracula, a folyton visszatérő főgonosz kastélya. Mindegyik játékban valaki életre akarja hívni a grófot, de egy elszánt vámpír vadász keresztülhúzza a terveiket valahogyan.

A sorozat története visszanyúlik a harmadik NES játékra ami a Castlevania III: Dracula's Curse (1990). Ez tulajdonképpen megmelengette a szívem. Egy játék adaptáció, ami visszanyúlik a játék múltjába és azt dolgozza fel, nem pedig csak előszedi a legújabbat és abból dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy szerintem okkal jelenthetem ki, hogy a Dracula's Curse a NES Castlevania játékok közül a legjobban összerakott úgymond (út választások, partner rendszer) és megjegyzem, a legnehezebb is. Viszont emellett beleszőttek egy másik remekművet is, ez pedig a Castlevania - Symphony of the Night (1997). A kedvencem az összes játék közül a sorozatban. Tudnám sorolni miért. A sorozat első évada ebből a két játékból dolgozik, a második évad viszont hozzácsapja a Castlevania - Curse of Darknesst (2005) is. Illetve magát a játék cselekményét nem, de karaktereket láthatunk belőle. A harmadik évad folytatja a Curse of Darkness előzményét, azt is érdekes módon, a többi szálról nem is beszélve.

De miről is szól konkrétan ez a sorozat? A történet Havasföldön játszódik az 1700-as években. Egy fiatal nő, Lisa, felkeresi Draculat a kastélyában azzal az indokkal, hogy szeretne tanulni. Az orvostudomány érdekli, hogy ezzel segíthesse a szenvedő embereket. Dracula érdekesnek találja a nőt és enged neki. A rendelkezésére bocsátja a tudását és a könyvtárát, Lisa pedig ezáltal egyre többet tanulhat és segíthet a betegeken. Idővel pedig ők ketten egymásra találnak és később férj és feleséggé válnak. Azonban az egyháznak nem tetszik a dolog, Lisat pedig boszorkányság vádjával kivégzik. Dracula ekkor rettenetes haragra gerjed és egy évet ad az emberenek a megbékélésre, majd látva, hogy ez nem sikerült nekik, rászabadítja mindenféle démonokból álló seregét a városra és a környékre. Így kezdődik meg az emberek és Dracula között a háború. Hamarosan pedig felbukkan egy három főből álló csapat, hogy kiálljanak ellene.

 

Még csak két perce ismerem, és arra próbál rávenni, hogy közönséges ember módjára járjam a világot, míg a halhatatlanok tudását kínálom önnek, a valódi tudományt.
- Nem lesznek többé egyszerű parasztok ha felkarolja őket. Nem fognak többé rövid és rettegéssel teli életet élni, ha valódi gyógyszert kapnak. Nem hisznek majd többé a babonákban, ha megismerik a világ valódi működését.
- Miért osztozkodnék velük?
- Hogy jobbá tegye a világot. Velem kezdhetné, én cserébe pedig önnel.

És eközben még rengeteg minden történik, de a történet nagy vonalakban valahogy így hangzik.

Az előzőleg emlegetett három főből álló csapat tagjait szeretném kifejteni a következőkben, mert vannak érdekességek.

Először is kezdjük azzal az emberrel akinek a vérvonala a játéksorozat központjában áll. Ő lenne Trevor Belmont. Már eleve a névnél álljunk le egy kicsit. Vicces, mert a Dracula's Curse japán verziója Ralph Belmontként emlegeti de a neve végére beszúrja idézőjelek között, hogy "Trevor." De a későbbiekben pedig létezik még Trevor C. Belmont néven is, az a C. ott a nevében mellesleg ötletem sincs mire szolgálhat. Lényegtelen is igazából, csak elgondolkodtam. Ha most csak a Dracula's Curset nézzük, akkor lényegében nem sok dolog volt, amiből dolgozhattak a készítők. A karakterek jellemét max onnan tudhatod, hogy ír róluk pár sort a játék meg a manual, egyébként nem nagyon látsz belőlük bármit is. De ez megszokott a NES játékoktól. Így igazából nem voltak elvárásaim Trevor karakterét illetőleg (annak ellenére, hogy játszottam a Curse of Darknesst is, de ez úgyis később történik időben), de mégis azért álmomban sem gondoltam volna, hogy csinálnak belőle egy lecsúszott alkoholista hobot. Meglepő volt, de basszus, működött és a legjobb az egészben, hogy a timelineba is illik. Szóval hamar megszerettem ezt az újfajta Trevort.

Trevor megjelenésében inkább egy részeges hajléktalannak tűnik, mint ősi démonvadász család leszármazottjának, de valójában minden tudása megvan ahhoz, hogy végezzen az éjszaka teremtményeivel. A férfi fő fegyvere egy ostor, ami a családon belül apáról fiúra száll és az éppen aktuális Belmont mindig ezzel száll harcba. A sorozatban ezt az ostort tűzzel turbózták, de aki ismeri a játékokat az tudja, hogy Richter használta így az ostort, nem pedig Trevor. De ez csak egy apró észrevétel. A lényeg, hogy Trevor nem egy elveszett ember és nem csak az ostor halálos fegyver a kezében, de szinte bármi. Sőt, fegyver sem kell neki, hogy halálos legyen.

Design tekintetében lényegében szabad kezet kaptak az alkotók. A Curse of Darkness designt még nem szedhették elő, mert nem járunk ott időben, a hivatalos Dracula's Curse design meg... inkább Conan a barbárra emlékeztet, így örülök, hogy nem nagyon használták fel. Összeségében elégedett vagyok azzal, amit sikerült megalkotniuk. Azért érdekességképp: [Trevor vázlata a Curse of Darknesshez] és [egy poszter a Castlevania III-hoz]. Csak hogy érezzük mennyire különbözik a kettő. Nyilván, mivel a kor alkotta ideálok is változtak a két játék között.

 

Nem ismerlek benneteket, de ez mit sem számít, nem igaz? A családom, a családom amit bűnbakká tettetek és száműzettetek, generációkon keresztül vérét adta ezért az országért. Megtettük Havasalföldért és népéért. Pedig nem is ismertünk titeket. Megtettük. Még a halál sem riasztott vissza bennünket. Sosem adtuk fel és küzdöttünk értetek. Trevor Belmont vagyok, a Belmont Házból, és a halál sosem fog megrémíteni!

A hármas következő tagja Sypha Belnades. Mint Trevor esetében, nála sem volt sok dolog amiből dolgozhattak volna. Sypha egy erős, kissé fiús jellemet kapott amit szerettem és szerintem nagyon passzol hozzá, találó. Nem tudom, hogy van-e köze ennek ahhoz a régi fordításos dologhoz vagy sem, de vicces lenne ha lenne. Mikor a Dracula's Curse megjelent amerikában, a játékban egy ponton Sypha neme félre lett fordítva. Az pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a karakter fiú vagy lány. Abból a szempontból sem, hogy a játék végén a lány Trevor vállára hajtja a fejét, meg együtt maradnak, a "him" megjelöléssel meg úgy néz ki a dolog, mintha Trevor meg Sypha meleg kapcsolatba kerültek volna. Van egy olyan felvetés, hogy csak titokban akarták tartani a nemét (Samus a Mertroidból ugyan ez a történet), hogy majd a játékos akkor jöjjön rá, mikor már az endingnél jár, ahol viszont "she"-ként referálnak rá. Szóval Sypha neme egy érdekes történet. A fiússága abban is megmutatkozik, hogy kapott egy hajvágást. A játékban még hosszú, szőke haja volt, de a rövidebb jobban illik ehhez a mostani jellemhez.

Sypha mellesleg egy mágus, vagy varázslónő vagy ahogy tetszik. Leginkább elemi mágiát használ, ahogyan a játékban is láthattuk már. Igazából szerintem a készítők egész ügyesen megoldották Sypha képességeit, sőt, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent ki lehet hozni belőle. Ez is csak szórakoztatóbbá, menőbbé tette Sypha karakterét.

 

Trevor és a Cyclops harca a játékban és a sorozatban. A játékban a középpen lévő szobor lenne Sypha.

Trevor és Sypha találkozását meghagyták úgy, ahogyan a játékban is láthattuk. A nőt kőszoborrá változtatta egy küklopsz, Trevor pedig a szörny legyőzésével felszabadítja őt. Milyen romantikus.

Az utolsó tag nem más, mint Dracula fia, Adrian Farenheights Tepes. Azaz Alucard. Alucard lehet, hogy felbukkan több játékban is, de az igazi, végleges alakját és jellemét csak a Symphony of the Nightban éri el. A játékhoz képest nem sokat változtattak rajta, csak kissé provokatívabb lett, amit... nem tudok szokszor azonosítani vele, de erről majd később.

Külön öröm volt látni Alucard harci stílusát és támadásait a sorozatban. A kardja konkrétan a játékbeli Sword Familiar, használ alakváltást, speciális kombóval előhívható támadást. Szóval ezt a részt nagyon eltalálták. Mondjuk Symphony of the Nightból valószínűleg könnyebb volt dolgozni és konkrétumokat kiszedni, mint egy NES játékból. A Dracula's Curseban Alucard különleges képessége a denevérré változás, mint félvámpír. Ez viszont a sorozatban nem bukkan fel. Illetve még nem bukkant fel.

De van itt egy vicces történet is a régmúltból. A Castlevania Legends (1997) elhinti, hogy Sonia Belmont és Alucard a harcok után egy pár maradtak és az ő leszármazottaikkal folytatódik tovább a vérvonal. Sonia pedig Trevor anyja. Az az a Legends szerint Alucard Trevor apja. Haha. IGA mondjuk nem hagyta jóvá a játék betételét a hivatalos timelineba, így ez tényleg csak egy kis érdekesség.

"Menjetek és öljetek. Öljetek a szerelmemért! Öljetek az igaz szerelemért amit egykor ismertem. Öljetek az örökkévalóságig fűtő gyűlöletemért."

Draculáról nagyon nincs mit mondanom. Tulajdonképpen ő majdnem minden Castlevania játékban felbukkan, mint a főgonosz, így ahány játék, annyi Dracula. De tudjátok, tulajdonképpen tényleg sajnálom. Akárhányszor újjászületik, egy hős már várja a koporsója mellett és visszaküldi oda. Nem lehet egyszerű, megértem, hogy folyton ki van bukva. De ezt félretéve. A sorozat szerintem szépen visszaadta a jellemét és a mentalitását a karakternek, mindazt, amit az eddigi összes Dracula mutatott nekünk. Az első évadban még bosszúra éhes rettenetes vámpír, a másodikban viszont inkább úgy néz ki, mint egy megfáradt harcos, akinek már minden mindegy, csak haljanak meg azok, akiket gyűlöl.

 

A Castlevania vámpír ábrázolását is szeretem. Igazi éjszakai ragadozókként mutatja be őket, akik különleges, sötét erőknek parancsolnak, olyan karakterek, akiktől joggal tart az ember. Lehet, hogy Dracula is képes volt Lisat szeretni és mellette élni, de a szíve mélyén megmaradt veszedelmes vámpírnak és ezt nem is fél kimutatni mikor eljön az ideje. Nem atomszép, dögös szépfiúk akik elcsábítanak minden bringát út közben és szexuálisan kiszopják a nyakuk. Meh. (Erre amúgy is ott vannak a succubusok / incubusok.) Ezek ha kell, letépik az áldozatok fejét két pillanat alatt vagy darabokra szaggatják őket. Az ilyen ábrázolások mindig jobban vonzottak, elvégre ettől válik ijesztővé a karakterük, hogy másak, hogy olyan emberfelettiek.

Ha már kitértem a vámpírokra, akkor kitérek a vadászokra is. Nem csak a sorozatra kiterjedően, hanem úgy általánosságban. Ha oldalt kellene választanom, mármint a vámpírok és a vadászok között, biztosan a vadászok oldalára állnék. A vámpírok menők, meg erősek, van mindenféle extra képességük, vért szívnak, emberfeletti erejük van meg minden... Viszont a vadászok nem rendelkeznek ilyesmivel. Mi van nekik? Jobb esetben felszentelt fegyvereik és kifújt a kelléktár. Mégis, a vadászok felada az, hogy megöljék ezeket a náluk erősebb és több képességgel rendelkező lényeket. A hátrányaik, korlátaik ellenére, a maguk emberi mivoltában mégis képesek felvenni ezekkel a természetfeletti teremtményekkel a harcot és győzedelmeskednek is felettük. Nos, szerencsés esetben. De a lényeg gondolom átment. Ezért is sokkal menőbbek, erősebbek a vadászok az én szememben. Mindenki a vámpírokra bukik, adjunk egy kis szeretetet a vadászoknak is.

Első évadképp egy 4 részből álló kis sorozatot kapunk amiben megismerhetjük a múltat és összeáll a mester hámas Dracula ellen. Lényegében az egész harc, háború felkészítését, előzményét ismerhetjük meg ebben a 4 részben. Megmutatja miféle világban is játszódik a történet. Szépen visszaadja a kor sötétségét, durvaságát, ami tetszett, mert a Castlevania világa ilyen. Elvégre egy gótik horror játék sorozatról beszélünk. Ez pedig nem járhat brutalitás meg vér nélkül. Persze volt rá példa, hogy anélkül jött, mondjuk a Worlds of Power sorozat Castlevania része, vagy a paródiaként kiadott Kid Dracula játékok, de ezek eleve a gyerekeket célozták, ez a mostani sorozat pedig továbblépett ezen és ezt érezteti is velünk. Azt nem mondom, hogy full gore, de vannak benne szépen összerakott mészárlás jelenetek. Gondolok itt arra, mikor Dracula először a városra szabadítja a démonait. Az epic. Főleg a vér eső a pap beszéde alatt. Egyszerűen maga a jelenet is nagyon jól van összerakva.

Viszont annak ellenére, hogy milyen durva és véres jelenetekkel van teli, majdnem ugyan ennyi humor is van benne aminek nagyon örülök. A játékok nem éppen arról híresek, hogy milyen viccesek lennének, habár van egy-kettőben pár sor, jelenet, ami aranyat ér. De ezt a sorozat jobban kezeli és örülök neki, hogy ötvözni tudták ezt a két elemet és ráadásul úgy, hogy működjön és ne váljon tőle komolytalanná a történet, a karakterek. A megmosolyogtató részek inkább a főszerelő hármashoz köthetőek. Itt jön a képbe az is, hogy Alucard nem annyira merev, mint a játékokban és ezt jó volt látni.

Érdekes, mert Draculát lehet, hogy főgonoszként látjuk, de egyben áldozatként is, akivel tudunk szimpatizálni. Ha az emberek nem ölték volna meg a kedvesét, akkor nem fordult volna ellenük. Sőt, egy évet adott is nekik, hogy megbánják a dolgot és változtassanak a hozáállásukon, de nem tették meg. Lényegében Dracula a vérmérsékletétől függően mindent megtett annak érdekében, hogy elnyomja a fájdalmát és a dühét, hogy esélyt adjon nekik a változásra. De ez nem történt meg, szóval úgy döntött megbünteti őket, de nem csak őket, ezt az egész rendszert eltörli, ami miatt a feleségének meg kellett halnia, holott Lisa nem ártott soha senkinek. Mindannyian joggal mondhatjuk, hogy valahol igaza van. De azt is mondhatjuk, hogy nem nagyon. Egy rendszer nem fog eltűnni ha egy részével végez. Ha csak azokat öli meg, akik közvetlenül felelősek a nő haláláért, attól maga a rendszer még élni fog. Ha viszont lemészárol mindenkit, akkor olyanokkal is végez, akiknek semmi köze az egészhez. De ez csak az én gondolatom a történetről és Draculáról. Tetszett, hogy nem csak egysíkú főgonoszként láttuk aki csak azért öl, mert éppenséggel ő a gonosz vámpír és ... ennyi. Ez tulajdonképpen a Symphony of the Night története.

Ami meglepett, az az volt, hogy Alucardot, mint a város alatt alvó harcost emlegették, aki majd felszabadítja őket. Vagy legalábbis Sypha és a családja / csapata így emlegették. Alucardnak lett egyfajta hírneve. Itt folyik csak igazán össze a CV III és a SotN története. Kicsit innen, kicsit onnan, de amíg harmoniában tudják tartani a kettőt és működik is... addig nincs probléma. Meglepő és szép megoldás volt a készítők részéről. A kriptában történő harc pedig Trevor és Alucard között nagyon jól meg volt csinálva, éppen ez kellett nekünk a negyedik rész végére. Fel tudta pörgetni a nézőt. Aztán vége az első évadnak és várhattuk a másodikat. Bepörgettek minket aztán így hagytak. Ez gonosz. De hatásos.

Igazából sok meglepetés ért ez alatt az egy évad alatt, úgy, hogy én játszottam is a játékokkal, amikből összerakták a történetet. Mint felkészítő évad, szerintem teljesen jól megállja a helyét, és meglepően jól el tudtak mondani mindent az évad rövidsége ellenére. Értem ez alatt azt, hogy nem vált tömörré vagy nehezen érthetővé. Persze én könnyen beszélek, eleve tudtam már, hogy ki kicsoda és miért csinálja azt, amit. De mivel a sorozat nem követi szigorúan a játékokat, így azért számomra is voltak meglepő dolgok benne. Bár ezt írhatom szerintem az író számlájára, de erről majd később. Mert... van mit mondanom erről is.

Ezt az évadot kíváncsisággal és szerintem mondhatom azt is, hogy elégedettséggel zártam. A történet és a karakterek is képesek voltak megszerettetni magukat velem, szóval várakozással tekintettem a jövőbe és kíváncsi voltam mit fog hozni a második évad.

A második évad ezúttal már megduplázta a részek számát és összesen 8 részt kaphattunk. Mondanom sem kell, nagyon megörültem neki.

Az egyik leglényegesebb dolog, hogy most már nem csak a hősöket követhetjük nyomon, de abba is bepillantást nyerhetünk, hogy mi zajlik Dracula kastélyában, hogyan áll a démoni serege és az emberei közötti kapcsolatokat is nagyjából megismerjük. Azaz nagyobb rálátásunk lesz a dolgokra és ez majd a későbbiekben lényeges lesz.

 

Játékbeli Isaac vs. adaptáció. Szerintem érthető miért akadtam ki. Ayami Kojima karakter desingja valami csoda, de nem, alakítsuk át teljesen.

Dracula embereivel kapcsolatban akitől először padlót fogtam, az Isaac volt. Mikor megláttam Hector oldalán, akkor sejtettem, hogy ő lehet az, de bíztam benne, hogy mégsem ő lesz. Aztán ő lett. A Curse of Darknessben lévő Isaac és ez az Isaac ennél messzebb talán nem is állhatnának egymástól. Sőt, nem is ugyan arról a karakterről beszélünk, csak a nevük ugyan az, a többi teljesen más. Sajnálom ezt a dolgot, mert a játékbeli Isaac nagyon jó főgonosz volt. [A megjelenése, a stílusa, a beszédmódja], minden olyan jól el volt találva, igazi karakter volt, egyéniség, aki élesen szembenállt Hectorral. Na, ez a szembenállás mondjuk most is megvan, de... Először is tisztázzunk valamit. Nem azért nem tetszik a sorozatbeli karakter, mert megszoktam és megszerettem azt, aki a játékban volt. Ha ez a karakter nem Isaac lenne, akkor sem tetszett volna. Kissé erőltetettnek éreztem a múltjával együtt. Kellett egy ok, egy tragikus múlt ami miatt Dracula mellett köthetett ki, így kapott is egyet. Aláírom, magában a történetében nincs hiba, megmutatta ennek a sötét világnak egy másfajta oldalát is, de mégis úgy éreztem, hogy csak azért lett ez ide bevágva, hogy rá lehessen fogni valamire azt, amiért most itt van ez a karakter. Miközben ez eredeti alapanyagra rá se nézünk. Persze, nem volt kötelező felhasználni a játékbeli karaktert, de akkor legalább ne hozzunk létre egy teljesen újat és fogjuk rá, hogy ő az. Ebből a szempontból tudom, hogy nem volt sok választásuk, mert a Curse of Darkness előzményéről beszélünk lényegében, de először is, van annyira rugalmas a sorozat felépítése (mert eddig is volt), hogy meg tudja ezt oldani, vagy akkor nem alakítana ekkorát a karakteren. Nem tudom, hogy most miért volt lényeges mondjuk ez a megjelenés váltás is. A játékban Isaac karakterét Ayami Kojima designa alapján alkották meg, ami fantasztikus. Illik a jelleméhez, Isaac egy igazi szexi badass. Erre jön ez a sorozat és tessék, Isaac egy kopasz néger terminátor lett. Nem az, nincs bajom a négerekkel, de akkor is felmerül bennem a kérdés, hogy: miért? (Ok, az előtörténete is erre játszik rá, de könyörgöm, az átírható.) Ha csak egy egyszerű kopasz terminátor lett volna, azt jobban elfogadom, mert végig tudom követni a fejemben a változást, ami a Kojima-féle designhoz vezet. Megnöveszti a haját, stb. De egy négerből soha nem lesz fehér ember. Michael Jackson Szóval még valamiféle kapcsolatot sem tudok kialakítani a két Isaac között.

Hector esete teljesen más. Nála sikerült eltalálni a karaktert. Mondhatni. De igazából nem lehet az ő esetében egy szavam sem, mert (ahogy már annyiszor mondtam), ez a CoD előzménye, így az, hogy Hector olyan, amilyen, nem számít úgymond. De legalább kinézetre hasonlít önmagára. Szerencsére. Hector a sorozatban egy nyugodt, kissé talán nemtörődöm jellemet kapott, amit tudok is azonosítani vele ha nagyon akarok. Nem úgy nézett ki szegény mint akit annyira leköt a háború, jobban érdekelte a munkája és a félhulla kutyája, mint Dracula népírtása. Ehhez a kis csendes jellemhez pedig hozzájött még a befolyásolhatósága. De mindezek ellenére, akkor is rá tudom mondani, hogy ez Hector.

De ha már ennél a két karakternél tartunk. Semmi baj azzal, hogy itt vannak, sőt, örülök neki, elvégre ha megnézzük a sorozat idejét, akkor pont összevágnak a dolgok. Úgy értem, a Castlevania III és a Curse of Darkness története között 3 év van csupán. Ezért mondogatom folyton, hogy a CoD előzményéről van szó. De vissza a karakterekre. Szóval Isaac (Isaac utánzat) és Hector. A játékban ők mindketten Dracula tanítványai, a két Devil Forgemaster akik sötét erők segítségével képesek életre hívni mindenféle teremtményt akik segítik őket a harcokban meg sokféle más dologban. A sorozatban ezt úgy kapjuk meg, hogy... Maga Dracula keresi fel őket az erejük miatt, hogy segítsenek a háborújában. Hector és Isaac múltjában is vannak olyan dolgok amik miatt joggal gyűlölhetik az embereket, így hát belemennek a dologba. Igazából nem is lenne bajom azzal, hogy így megváltozott a történet, de ezzel saját maga ellen dolgozik a sorozat. Dracula ki akarja írtani az embereket, erre elmegy két emberhez, hogy segítsenek neki ebben. Ha szerencsétlenek, ha nem, akkor is kissé furcsán hat a dolog. Arról nem is beszélve, hogy ugye Dracula népírtást végez, majd pont őket kettejüket fogja meghagyni? Hiszen ők is emberek... Jó, velük másképpen bánik, de nem is ez a lényeg, maga a logika, ami benne van a dologban. Ezt egy kicsit érdekesnek találtam, de rendben, elfogadom. Mindenesetre ez még mindig jobb, mint az új Isaac. Igen, még mindig ezen pörgök.

A játékban Hector az ereje segítségével Innocent Devil nevű lényeket hoz létre, akik később segítik őt a harcok alatt. Bár a mai napig nem értem, hogy tündérke seggéből miért áll ki egy kristály.

Mondjuk maga a Devil Forgemaster képességek is érdekes módon voltak tálalva. Persze, látjuk őket, de közel sem olyan formában, mint azt a játékban láttuk. Ott epicebb volt. Ezt a sorozat másképpen közelítette meg, de nem mondom, hogy ez rossz lenne, de azt mondom, hogy a játékbeli megoldás jobb és logikusabb. Most őszintén... Ezek ketten, Hector és Isaac, puszta kézzel "kalapálják össze" Dracula elhullott harcosait. Most komolyan, mennyi idő kell nekik ahhoz, hogy összekalapálják a fél elhullott sereget? Nem kevés, ha olyan tempóban haladnak, ahogy azt a sorozatban látjuk. A játékban elég volt nekik pár perc, hogy életre hívjanak egy Innocent Devilt. Eredményesebben hangzik. A harmadik évadban meg ugranak egyet és pár másodperc alatt képesek már szörnyeket lértehozni. Jól van, ahány évad, annyi megoldás, ahogy nézem.

   

Carmilla's Mask a CV III-ból, egy artwork róla a Rondo of Blood-ból és Carmilla az adaptációban.

Aztán... ott van még Carmilla. Oh, igen. Meg is lepett a felbukkanása, meg nem is. De tulajdonképpen nagyon jól tették, hogy belerakták. Carmilla a tipikus számító, háttérben tevékenykedő aljas nőszemély mintapéldája. Neki is megvannak a maga motivációi, céljai amik eléggé logikusra sikerültek. Nem csak azért ő a gonosz vámpírnő a történetben mert éppenséggel elnyomottnak érzi magát nőként és mindenkinek meg akarja mutatni, hogy milyen erős. Okkal száll szembe Draculával és brilliáns húzás a részéről, hogy a gróf egyik legközelebb álló emberét környékezi meg és csábítja maga mellé. Szóval Carmilla egy olyan karakter lett itt aki szükséges, akit nem szeretünk, mert egy hátulról jövő szemétláda, de mégis kell oda, hogy teljes legyen a kép. Ami azt illeti, Carmilla a Castlevania játékokban mindenhol Dracula szövetségese. Például a Circle of the Moonban ő az, aki visszahozza az életbe a grófot, de egy csomó más CV játékban is felbukkan még, mint Dracula alattvalója, harcosa. Szóval ebből a szempontból jól meglepett, hogy most ellene fordult, mert azt vártam volna, hogy az oldalán marad. Igazából az, hogy kaptunk egy ilyen karaktert, nem baj. Inkább csak az a bajom ezzel, hogy Carmillara lett osztva ez a szerep. Mint előzőleg mondtam, a CotM-ban ő hozza vissza a grófot a életbe és folyton mellette áll más játékokban is, szóval... Ne akarjunk már karakterekre kényszeríteni olyan dolgokat, amik csak úgy kipattannak a fejünkből. Ennyi erővel akkor hozzunk egy új karaktert és adjuk neki ezt a szerepet, ne pedig hozzuk a meglévőt és írjuk át teljesen.

Persze, lehet azt mondani, hogy csak nevekkel dobálózunk, és az eredeti Carmilla amúgy is Le Fanu könyvéből van, de könyörgöm, a sorozat úgy akarja eladni magát, mint játék adaptáció, akkor kicsit talán jobban kéne figyelni a játékra, amiből megalkotják. És most megint visszamutogatok Isaacre is. Komolyan nem tudom túltenni magam rajta.

Dracula többi embere igazából annyira nem is figyelemre méltó, mert az esetek többségében csak álltak némán, mint a birkák. Új karakterek voltak a sorozat számára ahogyan kivettem, de szerencsétlenek még személyiséget sem kaptak, csak pár egyedi harci mozdulatot, de azokat sem tudták sokáig gyakorolni, mert a vámpír vadász hármas gyorsan legyalulta őket. Mondjuk nem sajnáltam őket, nem nőttek egyáltalán a szívemhez.

Na de azért egy valakit mégis kiemelnék ezekből az új karakterekből, ez a valaki pedig Godbrand. Először annyira nem bírtam a fickót, aztán ahogy haladt előre a történet, egyre jobban megszerettem. Vitt néhány humoros pillanatot Dracula lehangolt kastélyába, arról nem is beszélve, hogy epic ahogyan egyik este elmegy emberekre vadászni. Igazi megállíthatatlan gyilkológép aki nem is csak a vér miatt öl, hanem a gyilkolás öröméért is. Neki volt karaktere, volt egyedisége. Amit ugye nem tud magáról elmondani a legtöbb vámpír Dracula soraiban. Csak sajnos nem élvezhetjünk olyan sokáig, mert Isaac (Isaac utánzat) végez vele.

 

Slogra és Gaibon a játékban és az adaptációban. Szépen sikerült visszaadni őket, aminek örültem.

A karaktereken túllépve, örömmel mondom, hogy kaptunk egy Slogra & Gaibon cameot is. Alucard csap össze velük, ami teljesen nosztalgikus, mert SotNben is ők az első bossok akiket a férfinek le kell győznie. A játékban is tetszett ez a páros, de így animációba átültetve látszik csak igazán, hogy a harci stratégiájuk tulajdonképpen milyen jól működik. Kis extra.

A második évadban már fellendülnek az események, beindul a gépezet végre amit az első évad csak felkészített. Az utolsó részekig nem is konfrontálódik a mester hármas meg Dracula tábornokai, de ez egyáltalán nem zavaró. Addig is mindenki foglalkozik a maga problémáival. Ami Dracula kastélyában Carmilla árulását, furkálódását jelenti, a vadász hármas oldalán pedig a Belmont birtokon lévő tudás és itemek felfedezése és felkészítése a további harcokra.

- The sheer breadth of information about the castle is staggering.
- But how much of it is useful?
- Well, I do have questions about Trevor's ancestors. I discovered an entire box of spells about... penises.
- You're certain it was one of his ancestors? You didn't find it under his childhood bed?

És ha már Belmont birtok. Kapunk egy szép képet Leon Belmontról is. Örülök, hogy tényleg figyeltek ilyen részletekre is a készítők. Leon Trevor felmenője volt, aki hivatalosan elkezdte a háborút a gonosz és az éjszaka teremtményei ellen még a Lament of Innocentben. És Ayami Kojima karakter desingjával kapjuk ezt a kis apró pillanatot ami csak fokozza az egészet.

Összességében ez az évad csak fokozta az izgalmat, feljebb tette a lécet. Minőségében ugyan azt kaptuk, mint eddig, sőt, azt hiszem lehet mondani, hogy egyre csak feljebb emelkedett a sorozat. Persze ha eltekintünk az átírt karakterektől. Ez a húzás számomra végzetes volt. Egy olyan pont, amit nem tudok elfelejteni.

Aztán eljött a harmadik évad. Igazából volt egyfajta elképzelésem, hogy milyen irányba megy a sorozat. Legalábbis Carmilla és Hector esetében. Sőt, azt hittem ez lesz majd a lezáró évad. De nem, ez csak tovább bonyolította a helyzetet, meg kell hagyni igen érdekes irányba. Ebben az évadban voltak olyan dolgok amik nagyon tetszettek és volt ami csak... eh, gyenge lett.

Először is, kapunk egy új karaktert és egy új történet szálat, amit Trevor és Sypha párosával fontak össze. Először ki voltam bukva, hogy Saint Germain karakterét is sikerült teljesen szétbarmolni, de végül is vele meg tudtam barátkozni, mert lehet, hogy nem a játékbeli önmagaként látjuk viszont, de legalább szerethető ez az új karakter is. Tetszett, hogy valamilyen szinten megtartották a beszédstílusát. Ettől függetlenül szentül vallom ebben az esetben is, hogy a játékbeli Saint Germain sokkal jobban meg tudja fogni az embert, jobban elő van adva, mint karakter. De ha már ennél az embernél tartunk, Saint Germain egy létező személy volt. Nézzen utána aki akar, érdekes egy élettörténete van. A játékok közül egyedül csak a Curse of Darknessben bukkan fel.

A Trevor-Sypha-Saint Germain hármas történetével nem volt semmi problémám, igazából elég érdekesre sikerült, még akkor is ha az ember végig sejtette, hogy hová fog kijutni ez a szál. Olyan volt ez, mint egy side quest, ami a fő történethez vezet. Érdekes megfogalmazás, de így érzem. Megnyílt az Eternal Corridor, az út Draculához a pokolba, előre látom mit fog tartalmazni a negyedik évad. Van egy olyan érzésem, hogy Isaac fogja életre hívni a grófot ismét és elérkezik a nagy bumm Carmilla meg a leszbi vámpírnők ligájának seregével. Legalábbis ez az én elképzelésem amit a játékok meg a sorozat eddigi folyása szerint állítottam fel. És, még mindig beleférünk a Curse of Darkness előzményébe!

De ha már megemlítettem Carmillát meg a társait... Igazából megint csak nem értem, hogy minek kellett ismét behozni pár totál értelmetlen random új karaktert. Jó, Lenore öblítő még érthető, mert valakinek "össze kelett kaparnia Hectort." Nagyon nagy idézőjelek. De... ettől függetlenül számomra feleslegesek voltak, sőt, tulajdonképpen valahol untattak és idegesítettek is egy kicsit.

 

Harc Legion / Granfaloon ellen az adaptációban és a Symphony of the Nightban. Legion felbukkan még más Castlevania játékokban is..

Aztán Isaac barátunk is folytatta barangolását a világban, hogy megkeresse az áruló Hectort és jól bosszút álljon majd rajta. Szerencsétlen Hectort csak a balszerencse éri utol mióta Dracula elbukott. Szóval újfajta Isaac (igen, még mindig nem fogadtam el), a szörny csapataival utazgat és közben mindenféle elgondolkodtató beszélgetéseket folytat random emberekkel, aminek csak az a lényege, hogy szegény mennyire nyomorult és dühös mindenkire, de enyhülj meg Isaac, van jóság is a világon és ha elpusztítasz mindent, akkor nem élvezheted. Jó, persze, érdekes volt, elgondolkodtató volt, a legjobban a kapitánnyal való beszélgetése tetszett, de könyörgöm... Még mindig nem érdekel ez a karakter. Kicsit sem tudom rávenni magam, hogy együttérezzek vele vagy megpróbáljak szimpatizálni vele. Egyszerűen csak nem. Ebből kifolyólag pedig nem sikerült annyira élveznem sem ezt a szálat. Untam Isaac vérontásait és az "én vagyok akit mindenki bánt, pedig próbáltam jó lenni" stílusát. Egyetlen dolog van mégis, ami megmenti számomra ezt a szálat, ami a legek lege volt benne. Ez pedig Legion. Az emberekből összeállt hatalmas tömeg ami egyként mozgott és támadott. Emberek, ez epic volt, nagybetűvel, EPIC. A játékokban is imádtam Legion ellen harcolni, de most teljesen új szintre emelkedett ez a boss.

Végül pedig Alucard. Nem is tudom mit vártam vele kapcsolatban, de igazából mindegy is lett volna, mert a sorozatnak sikerült a leggyengébb teljesítményét nyújtani. Ez kicsit bosszant, mert Alucard nagyszerű karakter, úgy érzem ez a szál csak elpazarolta őt. Először is, itt van ez a két japán vagy kínai vagy fene tudja milyen karakter, akik random felbukkannak Havasföldön, mert jöttek megtanulni vámpírt ölni. Ez... Eleve itt már leragad az ember, hogy mi van? Komolyan ázsiából gyalog eljöttetek idáig? Mennyi ideg tarthatott ez nekik...? Lényegtelen, itt vannak és... igazából már az legelső képkockájukon látszik rajtuk, hogy valami nem stimmel velük és ez magával hozza azt a gondolatot is, hogy végül úgyis történik valami és összecsapnak Alucarddal. Így lett? Így lett. Köszöntem. Addig meg láthatjuk, érezhetjük, hogy Alucard mennyire örül is neki, hogy van végre némi társasága az önkéntes száműzetésbe amibe vonult. Oké, értem mit akart nekünk mutatni ez a szál. Alucard magányos, nagyon. De biztosan lett volna ennél sokkal jobb módszer is arra, hogy ezt átadják. Ez a két karakter nem volt érdekes, nem voltak még csak szimpatikusak sem, sőt számomra inkább ellenségesnek tűntek és alig vártam, hogy eltűnjenek a képből. Bár meg kell hagyni a szál végén Alucard csodásan elrendezi őket. Legalább ilyen téren nem csalódtam benne.

2020.10.30. 16:38, Yui

Vissza a bloghoz

Frissítés