▶ Mit is mondhatnék? Elég régóta foglalkozok blogolással, blogspoton voltam jelen régebben, de mégis úgy érzem, hiába a sok év, most kezdtem csak bele igazán. Az oldalon a személyes kínlódásaim, elmélkedéseim, élményeim mellett még fejtegetek pár témát, de leginkább csak random dolgokat amik éppen eszemebe jutnak. Nem akarom megváltani a világot egyik bejegyzésemmel sem, nem akarom megmondani senkinek sem a tutit, egyszerűen csak... kiírni magamból a gondolataim. Valami ilyesmi céllal vagyok itt.
Most jöjjön egy ismertető, vélemény kifejtés egy olyan sorozattal kapcsolatban, amit régen is néztem mikor még ment a tv-ben a Cartoon Network kínálatában és nemrég ismét előszedtem a nosztalgia kedvéért.
Régen voltam erre... Köszönhető ez az ünnepnek, a folytonos fáradtságnak és a sok fejfájásnak. De igyekszem nyöszörögni valamit.
A dupla részes Persona 2 után valami egyszerűbbre vágytam, így előszedtem egy FDS kaland játékot, ez volt a Seirei Gari. Egy mászkálós, egyszerű puzzle kitalálós, barátnő megmentős játékról van szó. Hát, nem lett egy meghatározó élmény az életemben, de néha szeretek csak úgy leülni ilyen kis egyszerűbb játékok elé is.
Aztán visszatértem kicsit a Persona vonalra és előszedtem ismét a Shin Megami Tensei - Persona-t (PSP). Igen, egyszer már kijátszottam, de! Akkor teljesen kimaradt az életemből a Snow Queen Quest. Mivel azt beszélik, hogy a Persona 3. részében vannak utalások erre a részre, így kíváncsiságból előszedtem, hogy mikor látni kell ezeket az állítólagos utalásokat, akkor lássam is őket. Az meg a másik, hogy ez lényegében egy teljesen különálló történetszál az alap felállástól. Mellesleg az első SMT Persona játék PS1-re jött ki, ez a PSP verzió egy remake.
Ez után nem nagyon tudtam mit akarok valójában, így random beraktam a Zenoniat (PSP). Olyan cuki volt a grafika, na meg akció RPG is, kicsit már vágytam valami változatosságra a körökre osztott harcok után. Valamire, ami aktívabb. Nos, ilyen téren nem is csalódtam a játékban. Meglepően érdekes annak ellenére, hogy a legtöbb esetben kiszámítható. Nem egy olyan játék, ami valami újdonságot mutat vagy amitől leesik az ember álla, de arra éppen jó, hogy elszórakoztassa és lekösse a figyelmét.
A következő egy Ys játék volt, a Ys IV - Mask of the Sun (SNES)! Imádom a Ys játékokat és ideje volt már előszedni még egyet. Igaz mikor elkezdtem eléggé gyorsan le is raktam, de valahogy csak rávettem magam a folytatásra és nem is bántam meg! Ez a játék sorozat számomra mindig is különleges marad, fantasztikus.
A mai napon egyik kolléganőm átjött és beszélgettünk kicsit én, ő és anyu.
"Ha én adok valamit, akkor onnantól kezdve nekem az nincs, nem fogom felhánytorgatni folyamatosan, én azt odaadtam mert oda akartam adni. Én azért nem szólhatok."
Kolléganőm mondta ezt és ez annyira igaz. Viszont észrevettem, hogy sok ember számára ez baromira nem egyértelmű. Nekem is voltak olyan ismerőseim, akik adtak, adtak, adtak, akkor is ha nem is kértem, aztán utána meg ha valami nem tetszett nekik, akkor hozzám vágták, hogy "bezzeg én ezt meg azt megtettem meg ezt meg azt adtam neked!" És? Kértem? Nem. Akkor? Soha nem értettem, hogy miért beszélnek így az emberek, mikor a kutya nem kér tőlük semmit, önmaguktól csinálják. Ha önmagától csinálja, akkor nekem mi közöm van hozzá? Miért engem csesz le? Ha meg már hozzámvágja ezeket a szavakat, akkor valószínűleg nem azért adta azt a valamit, mert szívből szánta és jó szándékkal, hanem mert eleve várt cserébe valamit. Csak azért volt "kedves", mert viszonzást várt, azt, hogy majd később ha kér valamit, akkor ugorjak és tegyem meg neki vagy nézzek el neki dolgokat. Emberek, ez nem így működik. És szerintem egyáltalán nem bunkóság azt mondani az ilyen embernek, hogy "na álljunk meg." Bezzeg ha szólok érte, akkor én vagyok a bunkó meg a szemét. De tudjátok mit? Nem érdekel. Ha nem kérek semmit, akkor ne adjatok semmit. Ha pedig mégis adtok, akkor nem akarom senkitől meghallani, hogy "bezzeg én...!" És ez így nem bunkóság. Kicsit sem. Legyen már bennünk annyi, hogy nem hagyjuk magunkat az ilyen érzelmi manipulátoroknak.